Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A faluközösség eredete. Ősi család és tulajdon. 1. közlemény

:>-> ezáltal megkülönböztethető egyéniségekké' fejlödnek, holott ezen egyénitett részek összefüggése növekszik. Ez az integrátió, melynek egyénitett részeinél a társadalmi fejlődés kezdő fokán távolról sem szabad kifejlett egyes emberi lényre gondolni, hanem mint a busmanok apró kóbor csapatjai integrátiójából keletkező törzs egészénél, az összetömöritett csoportokra, mint némikép egyénileg is megkülönböztethető alkatrészekre. Midőn tehát az illető tömeg a szétszórt állapotból concentrált állapotba átmegy, még egy másik átalakulást is tapasztal: a homogenitásból, az egyneműségből átmegy a heterogenitás, a különnemüség állapotába. Alkatrészei e szerint az integrátió folyama alatt egyszersmind differentiátiót tapasztalnak; úgy hogy minél fokozottabb az integrátió, annál hatályosabban fog működni a differentia is, amaz erő, mely az alkatrészeket mind nagyobb és számosabb alaki eltérésekre, megkülönböztetésekre indítja. Az őskori társadalom, az emberiség szürkületében e differentia működése sehogy vagy alig-alig nyilatkozik. Azon egyedek kik az első emberi csoportokban együtt élnek, a nem és talán a kor különbségén kívül, semminemű eltérést sem képesség, sem foglalkozás tekintetében nem tanúsítanak. Minden férfi harczos, vadász, halász, kézműves és építész egyaránt, minden egyes nő ugyanazon alacsony munkát végzi, és minden apróbb tömb, melyet más szabatos fogalom hiján családnak nevezünk, bátran külön szakadhatna a szélesebb csoporttól, ha csak a harczi védelem és támadásra nem kellene tekintettel lennie : beérheti önmagával, a társtagok létezését nem egészíti ki és nem csonkítja semmivel. Az első integráló mozgással kezdődik tehát a különválás, megkülönböztetés folyamata, a differentia hatálya is. Kézzel fogható igazság, hogy ezen erő fejlődése, azaz a mind számosabb* részletesebb, árnyalatszerübb megkülönböztetés a társadalmi test alkatrészei, az egyedek lénye, külső termékeik és szellemviláguk elvont avagy képzeleti alkotásai között, sok évezred munkája. Mégis az emberi polgáriasodás, művelődés egyik leghatalmasabb tényezője, melynek szembeszökőn fokozódó hatása a fejlődés kellékeiül emiitett tényezők között, legvilágosabban észlelhető. Az emberiség őskorában azonban, ismételjük, végtelen csekély, alig észlelhető lehet. Spencer a vezérség eredetére vezeti-vissza első társadalmi jelenkezését; midőn t. i. az egyforma tömegből, kormányzó egyedek, majd rétegek válnak ki. „A főnökség bizonyos neme ép oly réginek látszik, mint az első haladás a különszakadt kóbor családok állapotából a nomád törzs állapotára". Csakhogy ez a politikai dirferentiatió első nyilvánulása, melyet az egyed létében bizonyára sokkal bensőbb, általánosabb természetű különbözetek előztek meg avagy azzal egyidejűleg egy fokon tűnhettek fel.