Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)
1880/14 / 1. szám - A faluközösség eredete. Ősi család és tulajdon. 1. közlemény
50 egyedekre, ha még nem is egyénekre. De a felbontást, a részretagolást ennél tovább folytatni nem is lehetne, anélkül hogy azon egész, melynek ilyetén tagolása esik, meg ne szűnjék embertársadalmi alakulat lenni. Bár honnan induljunk ki, akár a külső természet vagy az emberi test szerveiből, akár a szellem nyilatkozásaiból, az élő embert, az egyed lényét soha át nem hidalhatjuk, élnem kerülhetjük, ha az emberi társadalom alakulásához, a kezdet ősi képződményeihez akarunk eljutni. És nincsen szükség sem methaphysikai deductiókra, sem a positiv inductió bizonyítékaira, állítván, hogy a mi társadalmi haladás és fejlődésnek neveztetik, az első s utolsó sorban az egyednek haladása, tökéletesedése, jóléte, egy szóval az egyéniségnek minél szabadabb, tökéletesebb kifejlődése. H. Spencer, kinek rendszerében s ennek alkalmazásaiban a homogenitásnak, a tünemények benső egységének kimutatása az organismusok véghetetlen száma között, az uralkodó irányzat: épen azon fejezetben, melynek czíme: a Society is an Organism — a társadalom organismus — bőven kifejti, hogy az emberi társadalom szervezete azon lényeges eltérést tanúsítja minden egyéb szervezettől, hogy míg a többiekben a szervezet egyetemének, vagy az egész leglényegesebb vezérfunctiójának fejlődése, jóléte a czél, s e szerint tehát az emberi test szervezetében „az idegrendszer megóvása, jóléte minden szervi actiónak végczélja", addig a társadalomban nincs olyan „sensorium" melynek szálai mint az idegrendszer szálai a test többi részeiben, a fejlettség és jólét közös érzetét tudnák kelteni az aggregátum minden egység-elemében, tehát minden emberben. S ezért „az aggregátum virulása, az egységek virulásától különválva nem gondolható, nem ez az elérendő végezel. A társadalom ennek tagjai javára való; nem pedig tagjai a társadalom javára. Mindig szem előtt kell tartani, hogy bármily nagy erőfeszítések tétessenek a társadalmi test (body politic) virulásáért, mégis ezen testnek igényei magukban véve semmisek, és csak annyiban létezők, a mennyiben az azt képező egyének (component individuals) igényeit megvalósítják". (Principles of Soc. 478—480. 1.) Az egyéniségnek ezen önczélú volta, ily feltétlenül elismerve s oly erélyesen proclamálva, nekem voltaképen éknek tetszik, mely a Spencer synthetikus rendszere derekán, bárha az előző részek benső fejleményeképen is, abba bontó hatálylyal belészögellödik. Ezen teleológiai szempont a híd, melyről a positivista bölcsészet általában az idealismus által megtámadható, mely átvezet a gondolkodás azon regiójába, hol szinte az evolutió eszméjével találkozunk, de a szellem evolutiójával. „Die Evolutionen des Weltgeistes". Feladatom azonban sokkal korlátoltabb és gyakorlatibb, hogy sem ezen elvont, fensö kérdés felmerültét tovább kisérhetnem :
