Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A faluközösség eredete. Ősi család és tulajdon. 1. közlemény

49 utján megállani látszik, azt nagyon is Öntudatosan teszi, s annak okát is adja; módszerében rejlik az. „Bizonyítékaink ennyire behatolni nem engednek — irja — .... a jogtudomány e kérdésre már nem illetékes válaszolni, más tudományok segedelme nélkül". Maine pedig módszerében, feladataiban és bizonyítási eszközeiben a jogtudomány körére szoritkozott, melyet csak elvétve lép túl valamely más térről kölcsönzött ragyogó Ötlettel, egy magvas gondolattal, egy csudálatosan megvilágosító képpel. Az önkorlátozásban mutatkozik nála is a mester keze. Midőn azonban önönmagát, tárgyát és tárgyalását igyen korlátozná, egyszersmind kijelöli az irányt, melyben haladnunk kell, hogy e kérdésekben lehetőleg megleljük a szálak végét, az okozati kiinduló pontot. Át kell lépni, ama korláton, melyet a jogtudomány szab — s az angolok az államtudományi elméleteket is e fogalom alá rendelik — s a nála általánosabb, szélesebb körű, nem akarom mondani magasabbrendü tudományokban keresni a magyarázat elemeit. Ez általánosabb tudomány nem lehet más mint a bölcsészet; szélesebbnek pedig nevezem asociologiát, a sajátlagos társadalom tudományt, melynek eddigelé szabatosan még le nem irt körvonalai közé adalékul — the Data of Sociology, mint Spencer nevezi — mythos, vérségi viszonyok, szertartások, kormányzat és jog, művelődés és anyagi forgalom, ethnographia földes természetrajz mind elfér és válogatás nélkül egyaránt hivatott az eszme anyagául, a törvény alapjául szolgálni. A Spenctr-féle képletet ez okból kellé tehát kiindulásul vennem. Azonban még mindig fenmarad az igény, hogy a fejlődési törvénynek a faluközség képződésére való közvetlen alkalmazása szükségét és foganatját beigazoljam, mi az előre bocsátottak után immár nem nehéz feladat. A differentiátió s integrátió folyamata, mint az evolutió a haladás és fejlődés mozgatóerejének legkiválóbb tényezője és hatási formája, kétségtelenül keresztülvezethető az anyagi és szellemi világ legkülönbözőbb természetű és kiterjedésű körein. így p. o. H, Spencer igen sűrűn és behatóan foglalkozik azon tünetekkel, melyeket e két tényezőnek hatásai az emberi nyelv eredete, növése és tökéletesedése körül szülnek. Igen természetes tehát, hogy itt az egység, (a unit) melynek fejlődését eszközlik, egészen más lesz, mint p. o. azon neuro-muscularis szervek képződési folyamatában, melyek az emberi testszervezettel közvetlenül összefüggnek. Az emberi társadalomszervezet fejlődési egysége, unit-ja más nem lehet, mint az ember, szabatosan szólva az egyed. Nincs ezen társadalomnak olyan complexuma, olyan mesterséges avagy természetes összetétele, melyet felbontani avagy széttagolni ne lehessen egyes emberi lényekre, MAGYAR IGAZSÁGÜGY. 1880. XIV. 1. &