Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A faluközösség eredete. Ősi család és tulajdon. 1. közlemény

45 idegen ruganyosságot nem nyert. A falusi község e szerint nem szükségképen a vérrokonok gyülekezete, hanem vagy ily gyülekezet, vagy pedig a közös tulajdonosok oly testülete a mely rokonok gyülekezetének mintájára alakult. Ez a minta, a melylyel az összehasonlítandó, nyilván nem a római család, hanem a római gens vagyis ház. A gens szintén a család példájára alkotott csoport volt: inkább maga a család volt, számos oly jogképzelem által kiterjesztve, a melyeknek valódi természete az ősi idők óta feledékenységbe ment. Fö jellemvonásait a történeti időkben épen ugyanazon kettő képezte, a melyeket az ind falusi községekben kiemeltünk. Mindig megvolt a közös eredet feltevése, oly feltevés a mely néha a tényekkel köztudomás szerint ellenkezett; és, hogy a történetíró szavait ismételjük: „ha valamely család kihalt, része a közös tárra szállott". Az ind falusi községek minden egyes vonásában a legeslegrégibb kornak jelei fedezhetők fel. Annyi önálló okunk van gyanítani, hogy a jog gyermekkorát a közös tulajdon túlnyomósága, a személyes és tulajdonosi jogok összevegyülése, és a köz- és magánkötelmek egybefoglalása különbözteti meg, hogy igazolva volnánk, ha e tulajdonosi testűletek irányában tett észleleteinkböl számos fontos következtetést vezetünk le, még akkor is ha a világnak semmi más részében sem fedezhetnénk fel hasonlóképen alakult társadalmakat. Azonban számos komoly vizsgálódás tétetett újabb időben hason jelenségeket illetőleg Európa azon részeiben, a melyeket a tulajdon hűbéri átalakítása legkevésbbé érintett, és a melyek sok fontos részletben ép oly közel állanak a keleti, mint a nyugoti világhoz. Haxthausen, Tengoborsky és mások kutatásai kiderítették, hogy az orosz falvak sem nem történetes csoportulások, sem nem szerződésen alapuló egyesületek, hanem épen oly természetesen szervezett közönségek, mint az indiaiak. Azon tartományokban, a melyek a török birodalom és Magyarország közt sokáig kétes birtokot képeztek, Szerbiában és a határőrvidéken, a falvak szintén oly személyek testületei voltak, a kik köztulajdonosok és egyszersmind rokonok, de a közönség belső berendezése az utolsó két példában érintettekétől különbözött. A közös tulajdon állaga itt sem gyakorlatilag fel nem osztatott, sem elméletileg nem tartatott feloszthatónak ; az összes föld azonban az összes falusiak közös munkájával műveltetett, s a termékek minden évben külön osztattak fel az egyes háznépek között, néha feltehető szükségeik, néha bizonyos szabályok szerint, a melyek egyes személyek részére a haszon bizonyos osztalékát állapították meg. Mindezen szokásokat a jogászok a legrégibb szláv jogban állítólag találtató azon elvre