Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)
1880/14 / 1. szám - A faluközösség eredete. Ősi család és tulajdon. 1. közlemény
in vezetik vissza, a mely szerint a család vagyona nem osztható fel végképen. E tüneményeknek nagy érdeket jelen kutatásainkban azon világosság kölcsönöz, a melyet a külön tulajdonjogok kifejlődésére deritnek azon csoportokon belül, a melyek, úgy látszik, egyedül birtak eredetileg tulajdonnal". Alapos okunk van azt hinni, hogy a tulajdon valamikor nem egyéneket, sőt nem is egyes családokat illetett, hanem csakis patriarchális mintára alakult nagyobb társadalmakat; az átmenet módja azonban az ös tulajdonról az újkorira, a mely mindenesetre homályos, még sokkal kevésbbé volna feltüntethető, ha a falusi közönségek több egymástól eltérő alakzata fel nem fedeztetett s meg nem figyeltetett volna. Természetesen nem állithatjuk, hogy a falusi község ezen különféle alakjait, különféle fokokat képviselnek oly átalakulási folyamban, a mely mindenütt egyazon módon eszközöltetett. De bár bizonyítékaink ennyire behatolni nem engednek, mégis kevésbé teszik koczkáztatottá azon feltevést, hogy a magán tulajdon jelenleg ismert alakjában főkép az egyének külön jogainak lassankinti kibontakozása által alakult a közönségek együttes jogaiból. Tanulmányaink a személyjogot illetőleg a családot, mint az agnat-rokonok csoportjába fejlődőt, azután az agnat csoportot mint külön háznépekre feloszlót tüntették fel, mig végre a háznépet az egyén helyettesíti; s most már valószínűnek mutatkozik az, hogy a változás minden fokozatának hason módosulás felel meg a tulajdon természetében is. Ha e vélemény helyes, kétségtelenül igen lényegesen érinti a tulajdon eredetének elméletét. Az ezen tekintetben közönségesen taglalt kérdés, a mely mindenesetre igen nehezen oldható meg, az, minő okok folytán tisztelték először az emberek egymás tulajdonjogát? Ezt most is felállíthatjuk, — a nélkül, hogy nagy reményünk volna megoldásához, — azon alakban, minő okok indították az említett csoportok egyikét vagy másikát, hogy a másik által elfoglalt területtől tartózkodjék? De ha igaz, hogy a magán tulajdon történetének legfontosabb szakát annak a rokonok köztulajdonából való fokozatos kiválása képezi, akkor a fökérdés egyre megy azzal, a mely minden történeti jognak egészen küszöbén fekszik, hogy tudniillik, mely indokok ösztönözték az embereket eredetileg arra, hogy a családi egyesületben összetartsanak? E kérdésre a jogtudomány már nem felelhet; itt már előző tudományok segélyére szorul. A jog erről csak mint tényről vehet tudomást". Mint a patriarchális családról szóló fejtegetésben, ugy itt is néhány határozó tétel és további következtetésekre ösztönző eszme vonandó le.
