Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - A köteles rész. (A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű). Bevezetés

59 Rómában az egyéni autonómiát, a családfői ősi jogkört és hatalmat, s ebben a végintézkedhetés elvét megtagadni, annak szemtöl-szembe csorbitólag neki menni nem lehetett. Ezek az elvek a nemzeti életnek még mindig sarkalatos alapjai, büszkesége valának. Nem is lön az inofficiosi querela által a család eszméje, a családbeliek joga az egyéniség elvével szemközt nyíltan fölemelve. A családot köztörvényi és egyenjogú tényező gyanánt elösmerni hogyan bírhatta volna az a római jog, mely szerint hisz gyermek, feleség, rabszolga egyaránt álltának a potestas alatt? Az inofficiosi querela csak az ösrómai jellem családi érzületének s nem holmi családi jogoknak szerez érvényt. A kötelességet, melyet régebben kinekkinek elegendöleg sugallta maga szabad jószánta meg a közerkölcs: a centumvirek most kényszerrel hatályositák. Mintegy mondogatták : a ki övéit ok nélkül megrövidíti az örökségben, az ellenére tesz a tulajdonképeni római jellemnek és erkölcsnek, s ezzel saját önjellemének és erkölcsének; az ilyen ember tehát római józan eszénél nem lehet hogy volt légyen, végrendeletében ennélfogva az alanyi feltételek fogyatkoztak. Cum contra testamentum ut inofíiciosum iudicatur testamenti factionem habuisse defunctus non c r e d i t u r. L. 17. §. 1. D. 5. 2. S ez a köteles résznek jelesül római népéleti ethikai alapja. Az ös római jellemnek, az igaz római ember gondolatának megedzése a nagy birák jobbjai által az örökjogban s a romlottság közepett. Nem a család jogaiban van itt a súlypont, hanem az egyénben, ennek kötelességében, s az egyes embernek ebbe ütköző lelki fogyatkozásaiban. Ekképen Rómában az egyénből, ennek kötelességeiből nőtte ki magát, ebbe veti lábát a köteles rész intézménye. Más szóval ez intézmény alapjai Rómában subjectivek alanyiak. Megerősíti ezt a querelanak, mint nem is keresetnek, hanem panasznak maga egész mivolta, mire alább térendűnk. Másképen áll az intézmény szelleme mai nap, sőt másképen volt az már némileg a római birodalomban, mihelyt a keresztyén világ a magánéletbe jobban behatolt, tehát már Justinian idején is, Ma a súlypont a családban, ennek jogaiban van, a melyet, mint az együttlét egyik tényezőjét, sokkal tárgyilagosabban fogunk fel. A római jog a családot a családfővel szemben századokon át a szó szoros értelmében ignorálta. Annál inkább kellett, hogy a családiság benne üljön a szabad érzelemben, annál lényegesebb volt az emberekben a családi érzület, minél kevesebb volt abból az intézményekben. Különben idő előtt szétbomlott volna Róma. Az újkort megelőzte a középkor. Ebben a család köztörvényi tényező. Itt úgyszólván a család a minden és semmi az egyes. Itt nem sokat nyom. van-e az egyesben családi érzület, miután benne van az