Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A faluközösség eredete. Ősi család és tulajdon. 1. közlemény

44 átváltoztatva, hagyományozta az újkornak azon benyomást, hogy a tulajdonjog rendes állapota az egyéni tulajdon, és hogy a többek által gyakorolt közös tulajdon csak kivétel az általános szabály alól. Van azonban egy közönség, a melyet mindig gondosan vizsgáljon meg az, a ki a kezdetleges társadalom valamely elveszett intézményét kutatja. Bármennyire változott is valamely ily intézmény az árya népcsalád azon ágában, a mely évezredek óta Indiában telepedett le, ritkán észlelhetni, hogy teljesen kibontakozott volna azon hüvelyből, a melyben eredetileg fejlett. Már pedig az indok közt a tulajdonnak oly alakjával találkozunk, a mely rögtön figyelmet kelt azon eszmékkel való teljes összhangzása folytán, a melyeket a személy-jogot illető tanulmányaink folytán a tulajdon eredeti állapotára vonatkozólag táplálhatunk. Az ind falusi község ugyanis szervezett patriarchális társadalom, és egyszersmind közös tulajdonosok gyülekezete. Az azt alkotók személyes viszonyai megkülön • boztethetlenül összevegyitvék tulajdonjogaikkal és az angol tisztviselők kísérletei a kétféle jogokat megkülönböztetni, okozták az indiai angol közigazgatásnak némely legveszélyesebb tévedését. Ismeretes, hogy a falusi község a legeslegrégibb korból származik; és bármely irányban kutassuk Indiának akár általános, akár helyi történetét, a falusi községet a legtávolabbfekvö korban is mindig fennállónak találjuk. A kifejlett római jog s az azt követő újkori jogtudomány a közös tulajdont a tulajdonjog kivételes pillanatnyi állapotának tekintik. E felfogást világosan tanusitja a Nyugot-Europában- általában elismert ezen tétel: Nemo in communione potest invitus detineri. (Senkisem tartható közösségi viszonyban akarata ellenére). De Indiában az eszmék e rendje meg van fordítva-, s azt mondhatjuk, hogy a külön tulajdont mindig útfélen találjuk arra, hogy közös tulajdonná váljék". A közös tulajdonosoknak ily gyülekezete, a rokonoknak ily testülete, a mely közös birtokot bír, képezi az ind falusi község legegyszerűbb alakját, de a község maga rokonok testületénél vagy részvényes társulatnál több. Szervezett társadalom az, és azonkívül, hogy a közös tár igazgatásáról gondoskodik, ritkán mulasztja el saját körében egyszersmind nagyobb számú tisztviselő által a belkormányzásról, a rendőrségről, az igazságszolgáltatásról és az adók és közterhek viseléséről is intézkedni. Az eljárás, a melyet imént a falusi községek alakulásának folyamata gyanánt vázoltunk, általában jellemzőnek tekinthető. Mindazonáltal nem kell hinni, hogy Indiában minden falusi község ily egyszerű módon alakult meg. A kezdetleges világnak egy intézménye sem igen maradhatott fenn, ha csak valamely éltető jogképzelem által eredeti természetétől