Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A faluközösség eredete. Ősi család és tulajdon. 1. közlemény

40 nesis kezdő fejzeteiböl összeállíthatni, részletesen vázolni nem szükséges, mivel legtöbben első gyermekkorunktól fogva ismerjük azt. A történetileg megkülönböztethető főbb pontok a következők: a legidősebb férfi szülő — a legöregebb felmenő ágbeli — korlátlan úr háznépe körében. Uralma kiterjed életre, halálra, s ép oly feltétlen gyermekei s ezek háztartása, mint rabszolgái felett; voltaképen pedig a gyermeki és szolgai viszony között alig van egyéb különbség, mint a vérségi sarjnak azon fensöbb képessége, hogy egyszer majdan maga is a család fejévé válhatik. A gyermekek nyájai és gulyái egyszersmind atyjukéi, a szülő vagyona pedig melyet ez inkább családi képviselő gyanánt mint tulajdoni jelleggel bir, halála után első fokú utódjai között egyenlően megoszlik; s a legidősebb fiú elsőszülöttségi joga czímén ugyan néha kétszeres részt kap, rendszerint azonban bizonyosan tiszteleti előjogokon kivül egyéb örökségi előnyben nem részesül. Kevésbé világos a szentírásból vont az a következtetés, mintha elbeszélése az első szakadás nyomaira vezetne, mely a szülei uralmat érte. Jákob és Esau családjai szétválnak és két nemzetséget képeznek, de Jákob gyermekeinek családjai összetartanak és néppé válnak. Ez ugy tűnik elő, mint ha éretlen csirája volna az állam- vagy társadalomnak, s a dolgok oly rendjének mely a családi viszony igényeinél fensöbb természetű. Ha, a jogász sajátosabb czéljaira, tömören kellene jellemeznünk az állapotot, melyben az emberiség a történet szürkületében előtűnik, csak azt a két verssort kellene idézni Homer Odysseijából : Nincs' se themistésük, se tanácsra gyűlésük — Mindenik itél Gyermeki, nője felett, egymással mit se törődve. E verssorok a jogrégiségekben foglalt útmutatásoknak összeségét tartalmazzák. Az embereket először is elszigetelt csoportokra osztva látjuk, melyeket a szülök iránti engedelmesség tart össze. Az őskori jog minden részében a legvilágosabban tanúsítja, hogy a társadalom az őskorban nem az volt a minek mai nap tekintjük, t. i. egyének Összesége. Tényleg, valamint azon emberek tudalmában a kik alkották, családok c s o p o r t o s u 1 á s a (aggregátiója) volt. Ezen ellentétet az ó- és új jog közt legvilágosabban ugy fejezhetjük ki, ha azt mondjuk, hogy az őskori társadalom egysége (unit) a család, az újkori társadalomé az egyén. A család tehát, Maine szerint, typusa az ókori társadalom mindazon alakulatainak, melyeket az kifejteni képes volt; de a család ezen értelemben nem épen azonos a családdal, a mint azt mai nap értjük. Ugy kell azt tekinteni, mint a mely idegeneknek