Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A faluközösség eredete. Ősi család és tulajdon. 1. közlemény

41 felvétele által folyton sze'lesbedik s az örökbefogadás jogi fictiójában az igazi rokonságnak olyan szoros utánzata, hogy sem a törvény, sem a közvélelemszerint a valódi s az adoptiv kapcsolat közt a legkisebb különbség sincs. Ezen patriarchális tömb — az újkori család egyrészt megszorítva, másrészt kibővítve — ez az mivel a jogkezdemények küszöbén találkozunk. E tömb, mely valószínűleg ősibb az államnál, a törzsnél, a nemzetségnél, a magánjog terén ott hagyta nyomait, jóval azután is, hogy nemzetség s a törzs feledésbe ment és jóval később, hogy a vérrokonság eszméje az állam alakulásával kapcsolatban lenni megszűnt. (Ancient Law V. fejezet Primitive Society and Ancient Law). Ezen okoskodás czélomra nézve három fontos tanúságot tartalmaz. Az első, hogy Maine minden észjogi hypothesis mellöztével is, az emberiségnek oly ős állapotát tételezi fel, melyben sem állam, sem törzs, se község nem volt, hanem egy alsóbb alakzat; hogy ez alsóbb alakzat a patriarchális család „mely a férfiak és nők, gyermekek és rabszolgák, az élő s élettelen jószág csoportja;" végre hogy ezen tömb képezte az ősi társadalom egységét, nem pedig az egyén, a mi tehát egyértelmű azon általánosabb és nagyobb horderejű ténynyel vagy nevezzük egyelőre feltevéssel, miszerint az egyéniség léte ez őskorban általában homályos, fejletlen, alig észlelhető. Az első, merőben általános tanúságot tartalék nélkül aláírom ; behatóbb megvilágítása és szabatos megállapítása képezi épen a fejtegetés egyik föczélját. A faluközség nem primitív társadalmi képzet; vannak előzményei és képződési elemei s ezeket kinyomozni czélom. Hogy azonban a patriarchális család, vagy a bibliaiból profánabb nyelvre átfordítva, a családi házközösség képezze ezen előzményt, hogy a társadalom keletkezési folyamata erre volna visszavezethető, mint ősi typusra, mint ama többször emlegetett anyasejtre, mely az egység, melyen túl nincs kezdetlegesebb formátió — ezt nem csak hogy az e végre folytatott tanulmány alapján elfogadhatatlannak tekintem, hanem maga a Maine nemes, elfogulatlan, folyton haladó szelleme is kétségbe vonta, midőn egy évtized múlva — s egy évtized hatalmasan előbbre törekvő korunkban egy-egy kérdés érlelésére nagy idő — e tárgyra visszatért. „Vannak kutatók, — irja — a kiket nem elégít ki azon feltevés, hogy a patriarchális család a társadalom történetének elsődleges ténye. . . S a készség ily hiánya ennek elfogadására igen természetes. A patriarchális család nem egyszerű, hanem igen összetett csoport, s az emberi természet felszínen fekvő szenvedélyei, szokásai és hajlamai közt nem találunk egyet sem, mely kielégítő magyarázatául szolgálhatna. Ma pedig