Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A faluközösség eredete. Ősi család és tulajdon. 1. közlemény

37 söbb rétegei a modern társadalmi rétegek közvetlen előzői gyanánt tűnnek fel és voltaképen ugyanazon elemeknek rendi formátióit képezik, melyek a mai társadalomnak élő anyagát teszik. Az állami és társadalmi lét alsó alakulatai és rétegei, a faluközség és a paraszti nép csekély érdeket költenek a souverainitások, a grófságok, a közforgalmú városok, a tudós zárdák és égretörö dómok, a királyok, lovagok, papok és szabad polgárok fényes, festő csoportjai és világraszóló küzdelmei mellett. E csoportok és küzdelmek története egy lánczolat a merovingektöl a franczia forradalomig, de mindenesetre a renaissance-ig s a reformatióig, midőn új eszmék új mozgató erökül látszanak támadni. De amaz alaktalan, határozatlan tömeg s alanti élete homály volt és maradt. Mi volt egy ősrégi múltban? mit hozott át és tartott meg a múltból? mely intézményeket tartott fenn újabb időig, melyeket ejte el, és melyeket alakitá át az állami és társadalmi fejlődések behatásai alatt? Oly kérdések, melyek nemhogy megoldva, de komolyan felvetve sem igen találtatnak. Ex Oriente lux! távol keletről jöjjön tehát az a világosság, melyet a nyugat megtagadni látszik. Költészet és történet egyaránt Indiára utalnak. A positiv tudományos eredmények azon kincses bányái, melyekre Max Müller, Steinthal s iskolájuk az összehasonlító nyelvészet, mytbologia és népközi lélekisme (Völkerpsychologie) terén a sanskrit nyelvismeret varázsvesszejével nyitottak, a modern gondolkozásra ép oly erősen befolytak, mint egy másik tényező, mely immár a közelmúlté, melyről említés már alig tétetik, holott hatása azért még ma is sokkalta nagyobb mint bevallják, sőt talán általában tudnák. A német romantikusok sanskrit katholicismusára czélzok, azon csodálatos kalandozásra, melyre a romanticismus hippogriphusán India bűbájos, de ismeretlen és nehezen megközelíthető térségeire rándultak. Olyanok is számosan, kik a Schlegelek sanskrit tanulmányait5; sohasem forgatták, valaminő irodalmi közvetítés utján ez eszmemenet bűvkörébe belevonattak. Én legalább azok közé tartozom, kiket régtől fogva az indo-sanskrit eszme varázsa vonz; az a rejtélyes érzet, mintha az emberiséget mozgató nagy kérdések s az ősi intézményeknek ha nem is megoldása, de eredete magyarázatának kulcsa Indiában fellelhető volna. Sir H. M a i n e ki az angol-indiai gyakorlathoz viszonyítva, huzamos ideig állott India igazságügyi szolgálatában, ép oly alaposan ismeri a mai Indiát, mint a hogy oxfordi jogtanár minőségében az összes jogtudomány, a jog bölcseletének, szélesebb látkörü, világosabb, behatóbb áttekintését tanúsította, mint bárki más előtte. 6) p. o. Friedrich Schlegel: „Sprache und Weisheit der Indier;" vagy A. VV. Schlegel Ramayana fordításai.