Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A faluközösség eredete. Ősi család és tulajdon. 1. közlemény

36 sadalmi nézetek pedig egy, kisebb-nagyobb mértékben öntudatos, tagolt eszmerendszerbe fűződnek. Herodot és Livius Görögországa és Rómája a legősibb talaj, melyben elméleti következtetések gyökérszálait keresik. Niebuhr lángeszű kritikája, klassikus hasonlításai, s azon eredeti intuitiö, melylyel a mult s élő világ közbtt azonosságokat sejt és sejtet, melyeket kifejteni a német epigónoknak elég önálló szelleme és bátorsága nem volt: ime az ultima Thule, a meddig az etablirozott társadalmi tudomány Németországban és Francziaországban, s ennélfogva, Anglia kivételével, a többi egész Európában hatolni mert. A barbárok, kikről a római és görög irók említést tesznek, főleg csak a geographusok, ethnosok, s újabb idő óta a praehistoriku sok előtt birtak absolut, tárgyilagos érdekkel. A jogászok, politikusok, bölcselkedök, tehát épen a társadalmi tudományok általánosító, törvénynyomozó rétege, merőben egy szempontból méltatták az ókori irók ebbeli feljegyzéseit; érdekelte őket, hogy a görög-római kultúra népei mikép tekintik a körülöttük létező világot, az isteneket, embereket s állatokat és többek között azon törzseket, melyek az ember és vadállat között bizonyos középhelyet foglaltak el az antik világnézletben. A barbárok tehát, mint az antik világnézlet egyik objectuma jöttek első sorban tekintetbe. Egyes esetek p. o. azon rendkívüli sajátlagos érdeklődés, melylyel Tacitus a germanistákat eltöltötte, olyan kivételek, melyek megerősítik a szabályt. Midőn azonban a római birodalom hanyatlása és felbomlása körül a barbárok mind nagyobb jelentőséggel lépnek az előtérbe, hogy végre mint a világ urai, az újkori Európa államait és nemzeteit megalapítsák, ekkor már a keresztyénség, valamint a detronisált világállamnak még a hanyatlás alatt s után is nagy hagyományokban élő polgáriasodása, jog- s állameszméi, tudománya és művészete oly hatalmasan kezdik gyakorolni átidomító, polgárosító, sőt mondhatni bizonyos mértékben nivellirozó erejüket, hogy aránylag rövid idő, egy-két század alatt egy új műveltség, egy új állami és társadalmi rend első körvonalai fejlenek ki, melyek mögött azonban még mindig és sokáig az öseredeti törzsélet szilaj, kezdetleges barbársága, fékezetlen természeti egyedisége teljében lappang. Azonban sem a középkor forrásszerü irodalma, sem az újkori irók, ez ősi állapotokra különös súlyt nem fektettek. Öntudatosan vagy öntudatlanul a haladás, a keresztyén czivilisátió átalakító hatásai képezik az érdeklődés gyúpontját, a kutatások kiindulását, az ábrázolás czélját. Az európai történetírás aránylag felette gyorsan, bizonyos töredékes, hézagos hirtelenséggel jutott el azon középkori államhoz, mely az újkori államnak főbb atkatrészeit csíráiban, avagy némi kezdetleges kifejlődésében már-már magában rejté, melyben a társadalmi élet fen-