Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A köteles rész. A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű Dr. Zsögöd Ernőtől. 6. [r.]

27 Alig van valami, a mi a patrónus meg a közel ve'rek köteles re'szei között a jogalkat elteréseit egyszerüebben okadatolná, mint e'pen e külömbség az egyik intézménynek jogi múltja és szelleme, mig másiknak erkölcsi jellege között. Innét átalában az a határozottság1) a mely jellemzi a patrónus köteles részét, s viszont az a tétovaság, a melytől fogytig nem tud szabadu'ni a vérek intézménye. Innét továbbá az, hogy a patronusi köteles rész természetben vagyis a hagyatéki javak állagában illet: mig a közel vérek része, ez nem illet természetben, ez nem ragadja meg a hagyatéki javak állagát hanem dologhozi jog követelés természetű. Ezzel összefügg ama másik igen lényeges elterés, hogy mig a patrónus része portio bonorum, azaz kijár mindabból, a mit a libertus az élete során valamikor birt, bár rajta túladott, a vérek része portio portionis ab intestato debitae más szóval csak a hátramaradt hagyatéki vagyon ereje szerint illet. Miért van ez? Tudjuk, mikép annakelötte a mikor a patrónus a libertusával ennek szerzendösége felett szabadon léphete társaságra, ö mindenben a mit a libertus szerezett legott a szerzés tényével társtulajdonossá vált, s igy dologbeli joggal birt annak összes javaiban; e régtől fogva megszokott társasági viszonynak s abban gyökerezett tulajdoni jogoknak alapjain épült a patronusi köteles rész, de úgy hogy a patrónus ebbeli jogai csupán a libertus gyermektelen elholtával nyíljanak meg2); mi érthetőbb, mint hogy e köteles rész visszatérjed mindarra, a min a libertus éltében túladott, s hogy az a hagyatéki javakban valóságos osztályrészül illet. Ellenben a közelvérek köteles része, ez nélkülözi legkisebb árnyékát a társtulajdonnak az örökhagyó avaiban; összes alapja ennek amaz erkölcsi kegyelet kötelessége — officium pietatis — melylyel az ember közel vérei irányában holtául tartozik; jog pedig, mely nem egyeben alapszik, mint másnak köteleségén, nem lehet más, mint követelés természetű, s ennyiben érthető hogy a közelvéreket a köteles rész természetben nem illeti: mig az, hogy az officium pietatis a halál időpontjára szól magával hozza, hogy e köteles rész az örökhagvó Cura quo praeterita coenavit nocte, nec illos Q.uos genuit quos eduxit. Nam codice saevo Heredes vetat esse s u o s, bona tota feruntur Ad Phialen. und Seneca de Clem. I. 14. Numquid aliquis sanus filium a prima offensa exheredat? *) A patrónus jogaira nézve azt mondja ugyan Justinián császár: quod ius usque ad nostra tempóra satis obseurum atque nube plénum et undique confusum erat (§. 10. Inst. 3. 6.): de ezt ö inkább a törvénves örökösödés rendére érti. 2) Videlicet enim imago societatis induxit eiusdem (debitae) partis praestationem, ut quod vivus solebat societatis nomine praestare, id post mortem praestaret. L. 1. §. 2. D. 38. 2.