Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A köteles rész. A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű Dr. Zsögöd Ernőtől. 6. [r.]

26 nagyobbak valának1); s igy nem egyéb a köteles rész a patrónus számára mint az ö korábban megvolt jogainak szabályozása és korlátozása. Homlokegyenest ellenkezőleg áll a dolog a közel vérek s ezek közt kivált a gyermekek köteles részével. Soha azelőtt a római jogban gyermeknek atyja akarata ellenében joga nem volt, és csakis az erkölcsös érzés, erkölcsi gondolat az, a mi a Centumvirekben a közel vérek javára a querela megadását s ezzel a végrendelkezési jog megszorítását sugallá. Vannak hiszen azon véleményen, miszerint a querela inon0, testam. régen divatoan volt már, mielőtt a köteles rész t. i. a quarta, mint a melynek csorbítása utóbb a querela feltétele lön, bizonyosan megállapittatott volna : annyira csak átalában s minden jogi határozottság nélkül sugallá eleinte az erkölcsös érzés, hogy az olyan ember végrendeletét a ki vérei iránt ok nélkül szívtelen, nem lehet fentartani2). És ha figyelemmel vagyunk a római irókra, megtaláljuk, hogy a color insaniae fictiója, melyből a Centumvirek a test. inofficiosum-ot dönteni kezdték csakugyan olyan érzésekből fakad, miket az akkori időkre nézvést a jobbak erkölcsi közérzésének lehet tekinteni3). ') Hoc Edictum (de Bonis libertorum) a praetore propositum est honoris quem liberti patronis habere debent moderandi gratia. Namque ut Servius seribit, antea soliti fuerunt a libertis durissimas res exigere. L. 1. pr. D. 38. 2. 2) E nézetnek ád kifejezést Bluntschli (i. m. 161. 1.): Ich habe bisher gegen die gewohnliche Meinung vorausgesetzf, dass die Entstehung des Píiichtheiles und die der querela keineswegs zusammenfallen. Denn aus der Geschichte beider geht hervor, dass der Pllichtheil erst spater hinzugekommen sei, als wesentliche Bedingung jener Klage. Das machen schon alle die zahlreichen altern Beispiele sehr wahrscheinlich die von pflichtwidrigen Testamenten angeführt wurden, von denen aber keines des Píiichtheiles irgend erwahnt; ferner die Beziehung derselben auf die lex F a 1 c i d i a, welche (a u. 714.) selbst schon jünger ist, als die altesten Beispiele. Endlich spricht dafür der Gang der Lehre überhaupt, die erst allmahlig nahere Bestimmungen erhielt, und anfangs ganz frei blos auf der relativen Ansicht des Gerichtes beruhte. —Miként már előadtuk, a querela keletkezésének idejét a köznézet Cicero idejébe helyezi. Ezt Cicerónak Verres elleni vádbeszédével támogatják, hol is Cicero Verresnek szemére hányja, hogy egy valakinek végrendeletére, holott az régibb keletű vala mégis az inofficiosum testamentum körüli újabb elveket alkalmazta visszahatólag, s hozzá még igazságtalanul is: Jure, legibus, auctoritate omnium, qui consulebantur, testamentum P. Annius fecerat, non improbum, non inofficiosum, non inhumanum. Quod si ita fecisset, tamen post illius mortem nihil de testamento illius n o v i i u r i s constitui oporteret. Cic. II. in Verrem I. c. 42. V. ö. Bluntschli i. m. 134. 1. 3) Dass dieser sogen. color insaniae — mond Bluntschli i. m. 181. 1. jegyz. — nicht klügelnde Erfindung der Juristen war, um ihre Theorie zu beschönigen, sondern von Ihnen aus der allgemeinen Ansicht aufgegrifFen wurde, zeigt der Dichter J u v e n a 1 Sat. X. 232. deutlich: c , „ bed omni Membrorum damno maior d e m e n t i a, quae nec Nomina servorum, nec vultum agnoscit amici,