Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A köteles rész. A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű Dr. Zsögöd Ernőtől. 6. [r.]

magatartásától, olyan feltétlen és minden egyebet megelőző a c. t. bonorum possessio jogsegélye; de épen ez az, a mi a közelvérek köteles része számára hiányzik. Ha azon okokra akarunk figyelemmel lenni, a melyek )fenforoghattak arra nézve, hogy római jogfejlődés, a patronusi debita pars meg a vérek köteles részének intézményei közt hidat ne építsen, más szóval, hogy az ott meglévő elveket ide át ne hozza, akkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a római személyjogot (ius personarum). Elvégre a patronust a libertusának javaiban köteles rész azért illeti, mivel ö a libertus-nak még mint servus-nak gazdája volt, és azt szabaddá tette ; ö ki szolgája felett élethalál ura, emezt egyszerre szolgából szabaddá, a porból személylyé tevé, s ennek fejében méltán van neki megadva a köteles rész1). De a római jog szerint valamint rabszolga urának, épen úgy áll a gyermek atyjának hatósága alatt; egyaránt potestas e hatóság gyermek és rabszolga felett, s majdnem olyan ur apa gyermekén, mint gazda a rabszolgáján2). A potestas e közös fogalmában le van téve az ellentét, a melyet mindaddig, a mig a római jog Rómának a joga, lehetetlen vala elsimítani a közt a köteles között, a melyet a patrónus javára a praetor a potestas következéseként hozott be, meg a között a melyet a Centumvirek a querela-ban adtak a gyermeknek, nyilván a patria potestas szelleme ellenére. Minden, a mi a római ember lelkében s a római közérzület százados múltjában szigorúan jogi, ellenére vall annak, hogy gyermeket atyja akarata ellenében jogok illethessenek; mig ellenben az, hogy a patronusnak a volt szolgája szerzékén jogai legyenek, ez jogi szükségesség mely ugyanoly régi, mint maga a potestas s ezzel maga a római jog. Az intézmények szellemét tekintve e szerint egyik nagy eltérés á patrónus meg a vérek köteles részei között abban van, hogy mig a patrónus számára való köteles rész behozatala régtől fogva megvolt jogokban, s egy szóval jogi gondolatban és szükségességben gyökerez, a querela, miből a közel vérek köteles része kifogant, mitől sem áll távolabb mint a jogi alaptól. Nem kerüli el a római jogirók figyelmét, mikép a patrónus számára a köteles részt nem annyira az ö kedvéért s nem is öregbítéséül az ö jogainak hozták be; sőt ellenkezőleg azelőtt mikor a patrónus libertusával ennek jövőbeli szerzendösége felett szabadon alkudhatott, a patrónus jogai ') Scilicet ad remunerandum tam grandé bcneficium, quod in libertos confertur, quum ex servitute ad civitatem Románam perducuntur. L. 1. pr. D. 38. 2. 2) In potestate itaque sunt servi dominorum Itcm in potestate nostr'a sunt liberi nostri. Gaii Inst. I. 5:2. 55.