Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A köteles rész. A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű Dr. Zsögöd Ernőtől. 6. [r.]

22 hanem miként a patronusé portio bonorum1), úgy hogy az is a mit az apa még éltében elidegenített, hozzátudódik, a hagyatéki érték mielőtt a köteles rész mennyiségét kiszámítanák; sőt ez osztályrész, mondja Ulpian, mintegy adósságként terheli az apa hagyatékát2). A contra tabulas bonorum possessio-ra ugyan az impubes filius arrogatusnak a római jogirók sehol jogot nem adnak, de mindenesetre van neki személyes keresete ex constitutione Divi Antonini, melylyel a quarta-ját kikeresheti a querela akadékai nélkül. Mindenképen előfordulhat azonban, hogy a fogadó apa hagyatékában nem marad annyi, a mennyi az összes vagyonnak negyedrésze, mert t. i. a javát még éltében másokra ruházta volt. Ilyenkor meg van engedve az arrogatusnak, hogy quarta-ját kikerekítendő a sérelmes vagyonátruházást felbontóra vehesse. Erre szolgál neki az actio Faviana utilis akkor a mikor végrendelet maradt, egyébként pedig az actio Calvisiana utilis, mely kereseteknek ugyanaz a jogi természetök, mint a melyeknek hasonlatosságára képezvék. Ez is Pius császár leiratán alapszik, a melyről a római jogiró (Paulus: 1. 13. D. 38. 5. sí quid in fraudem patroni factum sit) igy emlékezik : Constitutione Divi Pii cavetur de impubere adoptando, ut ex bonis quae mortis tempore illius qui adoptavit fuerunt, pars quarta ad eum pertineat, qui adoptatus est; sed et bona ei quae acquisiit patri restitui iussit; si causa cognita emancipatus fuerit, quartam perdit. Si quid itaque in fraudem eius alienatum fuerit, quasi per Calvisianam vei Favianam actionem revocandum est. y) Történeti összehasonlítás a patrónus meg a vérek köteles része között. Mily egészen más szellem az, a mely a debita pars patroni intézményét átlengi, mintsem a mely a querela de inofficioso testamento s ezzel a vérek köteles részének alkotásaiban elénk tükrözék. Már a h ang, a hogyan Gaius ez intézmény behozataláról emlékezik : sive enim faciat testamentum libertus, iubetur ita testari, ut patrono suo partém dimidiam bonorum suorum relinquat, et si aut nihil aut minus quam partém dimidiam reliquerit, datur patrono contra tabulas testamenti partis dimidiae bonorum possessio. (Gaii Inst. III. 41.) J) Sed et si decendens páter eum exheredavit vei vivus sine iusta causa eum emancipaverit, iubetur quartam partém ei suorum bonorum relinquere, videlicet praeter bona, quae ad patrem adoptivum transtulit et quorum commodum ei adquisiit postea. §. 3. Inst. I. 11. *) Quartam ei quasi aes alienum concedendam. L. 8. §. 15. D. 5. 2.