Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A köteles rész. A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű Dr. Zsögöd Ernőtől. 6. [r.]

23 A praetori jogalkotás szigorú parancsa szól itt a végakaratnak, mig ellenben a querela de inofficioso testamento, láttuk, hogy kerülő utakon, a color insaniae sújtó de egyszersmind nehe'zkes fictio-ja segélyén tudott csak hozzá férni a végrendelethez a melyet megdonthessen. S a milyen a kezdet olyan az eredmény : a vérek köteles része többszázados fejlődésen megyén még keresztül a 115. novelláig, s mégis ha tekintjük a jogvédelem kívánalmait, a vérek köteles része fogytig nem éri utói azt az úgyszólván csalhatatlan ótalmat, a mit a végrendelet ellen a patrónus a contra tabulas bonorum possessio-ban eleitől fogva bir. Alig is van, a mi ama sajátos szellemre nézve, a melyben a vérek köteles része a római jogban eredetét és fejlődését vevé, jellemzőbb világul szolgálhatna, mint az, hogy e két egymástól oly szerfelett elütő köteles rész ugyanegy állam jogéletében századokon át meglehet egymás mellett, a nélkül, hogy egyikről másikra valami átragadott volna. Mert tény, mikép a római jogkönyvekben sehol annak nyomára nem akadni, hogy a vérek köteles részének intézménye számára bármit is abból, a mi a patronusi debita pars ótalmára helyesen megvala, általültetni, hasznosítani igyekeznének1). Ha a jogalkata között e két intézménynek keressük a külömbséget, ennek feje abba helyezhető, hogy mig a patrónus a köteles részében kifejezetten és következetesen végrendelet elleni örökösödést bir, a vérek köteles része a római jog szerint minden inkább semmint végakarat elleni örökösödés. Haladni folyton halad e felé a vérek köteles része, de tökéletesen azzá válni nem tud a 115. novellával sem. A köteles rész római jogi intézménye, a mi a közel véreket illeti, fogytig nem birja levetni abbeli sajátosságát, mely abban áll, hogy nem a végakarat elleni örökösödés nyilt ösvényén, hanem kerülő utakon jár. íme eleinte, a mig a közel vérek jogsegélye a querela inofficiosi testamenti-ban összpontosul, a köteles részében sértett közelrokon nem azt keresi, hogy neki a köteles része, vagy az, a mennyivel azt a végrendelet csorbitja, kiadassék, hanem a querela arra megy, hogy a testamentum inofficiosum teljesen dőljön meg, és ha megdől, nem a köteles rész czímén, hanem törvényes örökösként örököl a ki a querela-val győztes lön. A suppletoria actio behozatala, ez már nevezetes közeledés a felé a pont felé, a hol a köteles rész nyíltan és kifejezetten végakarat elleni örökösödés, mint annak helyén kiemeltük; annál sajátságosabb, J) Sehen wir uns zunachst — mond Francke i. m. 500 1. — nach allgemeincn Grundsátzen um, so scheint es, als ob das romische Recht es durchaus verschmahet hatte, sich in unserer Lehre an die schon für den Patron und den impubes arrogatus vorhandenen Grundsátze anzuschliessen, so nahe auch solch Anschliessen Hegen konnte.