Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A köteles rész. A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű Dr. Zsögöd Ernőtől. 6. [r.]

21 hatóság (patria potestas) alatt egyátalában nem volt megengedve serdült (14 éves) kora előtt örökbe venni, amit aztán Antoninus Pius imperátor megengedett ugyan1), de egyben többi közt kimondá, hogy az ilyen gyermeket az Örökbefogadó irányában köteles rész illesse. E köteles rész az úgynevezett Quarta Divi Pii. Piusnak ebeli leiratát a Digesták az actio Faviana és Calvisiana-ra vonatkozó czím (Tit. Dig. 38. 5.) végébe iktatták, és egyátalában az impubes filius arrogatus köteles része nem a vérek köteles részének hanem a debita pars patroni intézményének képére van behozva, de ugy hogy az ö köteles része nem felényi hanem csak negyedrésznyi. Ha a fogadó apa ugy mul ki, hogy az impubes arrogatus-t előbb nem emancipálá, sem végrendeletet nem tön, akkor a hu suus gyermek gyanánt amugyis törvényes örökös, s ilyenkor ö neki a quarta-jára szüksége nincsen. De rászorul erre akkor, ha a fogadó apa öt előbb emancipálá, mi által ö annak gyermeke lenni megszűnt, úgy a mikor olyan a végrendelet, hogy annak értelmében ö megrövidülne. Különösen erre a két esetre való tekintettel van tehát kimondva, hogy a fogadó apa az impubes filius arrogatus-nak azt a mi ennek, mikor örökbevette saját vagyona volt, ezen kivül pedig tulajdon vagyonának egy negyedrészét minden körülmények között köteles hátrahagyni2). Elvész azonban e negyednyi köteles rész, hogyha a fiu rosz fát tévén a tűzre, hatósági vizsgálat alapján (causa cognita) történt hogy emancipálták, ugy nyilván akkor is ha a végrendeletben okadatoltan kitagadják. A querela inofficiosi testamenti támasztására az impubes filius arrogatus nem jogosult, de ö erre nem is szorult3). Az ö köteles része sokkal erösebb a közel vérekénél, a mennyiben az ö köteles része nem mint a véreké portio portionis ab intestato debita e, ') Item per populum feminae non adoptantur, nam id magis piacúit. Item impuberem apud populum adoptari aliquando prohibitum est, aliquando permissum est: nunc ex epistola optimi imperatoris Antonini, quam seripsit pontificibus, si iusta causa adoptionis esse videbitur, cura quibusdam conditionibus permissum est. Gaii Inst. I. 10!. 10:2. 2) Impuberem, quem ad vicém naturális subolis arrogare desideras, si hi, qui sanguinis necessitudine iunguntur, id ei expedire apud praesidem provinciáé confirmaverint, filium habebis, ita ut bonorum tuorum quarta pars tam in postremo iudicio tuo, quam si a te emancipatus fuerit, ei praebeatur, et super patrimonio eius idoneis fideiussoribus datis servo publico caveatur, ne sub copulandae adoptionis obtentu in facultates eius, quas ei diligenti provisione servandae sunt, irruas. Arrogatio etenim ex indulgentia principali facta perinde valet, ac si per populum iure antiquo facta esset. L. 2. Cod. 8. 48. 3) Si quis impubes arrogatus sit ex his personis, quac et citra adoptionem et emancipationem queri de in officioso possunt, hunc puto removendum a querela, quum habeat quartam ex constitutione Divi Pii. L. 8. §. 15. D. 5. 2.