Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)
1880/13 / 1. szám - A köteles rész. (A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű). Bevezetés
G sök jogai élnek, mozognak ; köteles rész tárgyi értelméül meg azt, melyben az embernek köteles részbeli joga él, mozog. A jog tárgyi értelme gyürüzetének ilyen alsóbbrendű szemeit a tudomány intézménynek nevezi; úgy hogy a törvényes örökösödés intézménye nem egyéb a törvényes örökjognál tárgyi értelemben, a köteles rész intézménye nem egyéb a köteles résznél tárgyi értelemben. S a köteles rész mint intézmény is az a tér, mit a jog tudománya a köteles részbeli jogok életének tükréül jelöl; s e jogokat felölelendöleg nem is kereshetni egyebütt a foglalkodás határát az intézmény fogalmánál, melyben mintegy testökül tudományos életöket élik. IV. Csak röviden jelölöm itt kiinduló pontul a köteles rész intézményét. Erintém, hogy valamint a jog tárgyi értelmében a valósággal élő egyes jogokból száll vala emberi tudattá, azonképen a köteles rész intézménye is az embernek köteles részre való jogai révén rakodott. Az intézménynek a magva, a lelke hát maga a köteles rész s a reá való jog marad; ennek különös sajátságán, vagyis a köteles rész meztelen fogalmán épül az intézmény is. A többi, a mi az intézményben van, csak a teste, keze-lába e jognak, hogy élhessen, mozoghasson. S ha az ember rendszeres jogi munkába vagy törvénykönyvbe nyit, látja is, hogy azon tul, hogy végakarat ellen is élő ereje, és mekkorasága megállapíttatik: mind csak arról van szó, hogy kit, mikor s ki ellen illet ez a köteles rész, s mikép követelendő. E köteles rész s a reá való jog körül forog az egész intézmény. De ha sorra veszi aztán azokat, kik e joggal felruházvák, s nyomába törekszik azon okoknak is, melyeknek ezt köszönhetik: más-más viszonyaiba ér az életnek, melyeken az intézmény gondolatának egysége teljesen szétszakad. Mert bár rendszerint köteles rész csak is gyermeket s szülőt illet, vannak törvények, melyek szerint testvért s házastársat is. Sőt a római jog egészen speciális életviszonyában — a páter arrogator s a filius arrogatus közt — szintén találkozni véle. Mindenha más, valamely intézménynek czélja és szüld okai iránt érdeklődni, más meg az iránt: mik a jogi elvei, miképen mozognak, s mit kell rajtok fejleszteni, hogy az életen uralkodhassanak. A ki élő jogot rendszerbe vagy törvénybe