Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - A köteles rész. (A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű). Bevezetés

42 Ha végrendelet nincsen, törvényes örökösödésnek, van helye. Ez a successio ab intestato.21) Ez megilleti a családtagokat, kik közül első helyet fogtálnak a s u i, t. i. a hatóságbeli azon gyermekek, kik az örökhagyó holtán önjogúakká válnak.22) A tö-vényes örökösödés a maga végalapját nagyrészint kétségkívül az örökhagyó akarata vélelmében birá, hisz a családban csak az maradhatott meg, a kit ö övéi között megtűrt.23) A végrendelet ellen a római család természetéből folyólag a családból senkinek keresni valója nincsen. Hogyan is támaszthatna valaki jogot a családi kötelékből az ellen, kinek akaratán kivül sem e kötelék, sőt élete sem volna meg.24) E rideg szigor, mely a család erkölcsi jelentőségét a jog terén ignorálta, rejtélye csaknem a történelemnek és lélektannak. Némileg megfejti ezt azonban a történetnek két tudósítása. Ezeket tudomásul kell vennünk. Egyik az : miszerint a régi Rómában a családfői szigor leple alatt a legszebb családi élet és tiszta családi érzület honolt.25) Másik az: miszerint a joggal való visszaélésnek voltak korlátai. Nem épen egyenest a törvényben ugyan, hanem a közerkölcsökben s a közbirálatban. Ily közvetett korlát volt a korlátlan végintézkedés jogával lehető visszaélés ellen: az exheredatio intézménye. Alkatát s külsejét véve jogi ugyan ez intézmény. Feladata és hivatása azonban az erkölcsökhöz közelíti. Az e x h e r e d a t i o intézménye vonatkozásban áll a régi törvényesörökösödés rendével. E rend a XII. táblás törvény alapján röviden abban állott, hogy első sorban Örökölnek a suus-ok, azután az ag na tus-ok, tovább a g e n t i 1 i s-ek,2G) Ezek közül az exheredatio 21) G. II. 99. 22) G. III. 1, 2. 23) A törvényes örökösödésnek másodrendű voltát a végrendeletivel szemközt leginkább kifejezi L. 39. D. 29, 2 : Quamdiu potest ex testamento adiri hereditas ab intestato non defertur. 24) „...la raison pourquoi elles (a római törvények) étendirent si fort la faculté de tester, fut que le pére pouvant vendre ses enfans, il pouvait, á plus forte raison les priver de ses biens" Montesquieu: De l'esprit d. 1. XXVII. könyv. — „A Romé il entrait dans le system du gouvernement d'un peuple guerrier, que les chefs de la famille eussent une autorité absolue, sans craindre que la nature en fut ouTagée... Mettre des bornes au droit de disposer, c'était degrader cetté magisTature supréme !" A franczia code-szerzö bizottság indokolása 77. 1. 25) V. ö. Rotteck Weltgeschichte II. köt. 3. r. 24, 25. §. —L. Meieratter : Ueber Sitten und Lebensart d. Römer. E családiasságra czélzólag mondja Gibbon : Without fear ... the Román legislators had reposed an unbounded confidence in the sentiment of paternal love .. (id. m. III k 170 lap.) 26) Si intestatus moritur, cui suus heres nec escit, agnatus proximus famíliám habeto, si agnatus nec escit, gentilis famíliám nancitor.