Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - A köteles rész. (A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű). Bevezetés

jában sincs az a születéshez, a vérhez kötve. Örökbefogadás — adoptio, arrogatio 14) — s nőül vevés a nemzéssel egyformán, szülő s gyermeki viszonyt alkot. Az apai köteléknek erkölcsi fogalma és jelentősége Rómában nincs is. Atyai hatalom, vagyis apai hatóság (patria potestas) van helyette.15) Összhangban áll ezzel a rokonság fogalma. A mint az egyes családot csak az apa hatalma és akarata, nem pedig a vér köteléke tartja együvé és határolja, ugy a rokonság sem a vér kötelékén, hanem az apai hatóság jelen avagy volt közösségén alapszik. E rokonság az agnatio,10) mely mögött acognatio, a tulajdonképeni vérrokonság, mi jogi jelnntöséggel sem bir. Kit tehát apja a potestas alól kibocsát, sem neki, sem eddigi testvéreinek többé nem rokona. Kit, nem rokont is, az alá vesz, fia, többi gyermekeinek fivére lesz.17) A régi római családi állapot ezen rövid vázolása után áttérhetünk az ősrégi római örökjog alapjaira. A vagyon felett a rendelkezés szabadsága korlátlan,18) A végintézkedés szabadsága is korlátlan.19) Mindez természetesen csak az önjogú személyre (homo sui iuris) értendő, mivel a nem önjogúnak (alieni iuris) sem vagyona, sem rendelkezhetése. Kit a római örökösévé nevez — heredem instituere — egyetemes jogutóda lesz, és egész vagyonát örökli. Ez a successio ex testamento, végrendeleti örökösödés.20) u) G. I. 97. s kov. Adoptió utján az alieni iuris (nem önjogú) arrogatio utján a sui iuris fogadtatik örökbe. 15) A gyermek feletti hatóság még a szóban sem küiömbözik a rabszolga feletti hatóságtól. Mind a kettő potestas. In potestate itaque sunt servi dominorum, mond előbb Gaius s aztán folytatja: Item in potestate nostra sunt liberi. (I. 52, 55.) is).G. I. 155., III. 10. L. 195. §. 2. D. 50. 16. Tehát nem egyedül az apa rcvin való vérrokonság, per patrem cognatio, ösmérveaz agnationak, hanem az is, hogy mind az illetők, mind eleik ex eadem família legyen, azaz egyikÖk sem emancipáltatott légyen. V. Ö. Francke das Notherbenrecht 15. 1. 9. jegyz. 17) Hogy az Örökbefogadásnak ezen teljesen egyenlő hatálya a vér kötelékével később ál-adoptiókra s ezek révin visszaélésekre szolgáltatott alapot erről értesít, egyebek közt Tacitus (Annales XV. 19.) Percrebruerat ea tempestate — úgymond — pravissimus mos, cum .. . plerique orbi fictis adoptionibus adsciscerent filios, praeturasque et provincias inter patres sortiti, statim emmitterent manu quos adoptaverant... Factum ex eo senatus consultum, ne simulata adoptio in ulla parte muneris publici iuvaret, ac ne usurpandis quidem heriditatibus prodesset. is) Ez mint alattomban értetődő dolog ki sincs tulajdonképen mondva a római jogkönyvekben. De ide utal: iniquum est ingenuis hominibus non esse liberam rerum suarum alienationem. L. 2._ D. 37 12. 19) Verbis legis XII. tabularum his, uti legassit familiae suae rei ita ius esto latissima potestas tributa videtur, et heredis instituendi, et legata et libertates dandi, tutores quoque constituendi. L. 120. D. 50, 16. 20) G. II. 100.