Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - A köteles rész. (A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű). Bevezetés

40 köre az ö birodalma. A hol más érzelmeket keres, a római engedelmességet sarczol, jog után jár. Mindenekelőtt a családnak, családiságnak fogalma az, a mi az egyéni öntudatnak a római magánjogban áldozatául esett, Család, mit csupán a vér, érzelem és kölcsönös ragaszkodás tart egybe, Rómában hiányzik. A római neje G) és nemzettjei 7) felett élet-halál ura. Miként egyéb dolgai, vagyona, rabszolgái: egyaránt áll családja is korlátlan rendelkezése alatt. Rabszolgáját, barmát, gyermekét egyaránt zálogba és eladhatja,8) megölheti.9) A római családja vagyona, ez neki egyaránt birodalma. Ez a família. Ebbe beleértetödik ugy a vagyonság, mint a családtagok. Ennek ö feltétlenül törvényt szab.10) Itt istenek (lares) lakoznak s ide csak az ö testén át szabad benyomulni.11) A mai értelemben vett családnak pedig elnevezése sincsen. Az egyéni jogkörnek ily végletei mellett a vagyoni és végrendelkezhetés kérdése csak egyféle megoldást nyerhetett. Azt, hogy a vagyon felett korlátlanul rendelkezhetni. De lássuk tovább a család állapotát. Ha a római nemzetijeit megölheti, azokat köréből ki is taszíthatja. Ez az emancipatió12), mely által nemzett és nemző egymással szemközt idegenekké válnak.13) A római családi köteléket nem a vér és születés, mint megmásithatlan és önálló kötelék tartja fen hát, hanem a családfő (páter familias) egyoldalú akarata. Alap6) G a i i inst. L, 108—112. A régileg dívott per in manus conventionem házasság a nöt a férje hatalmába adta, ha emez Önjogú volt. Gyermeke gyanánt f i 1 i a e 1 o c o bánhatott vele. Gibbon ösmert munkájában a római birodalom bukásáról (H. Wittmann kiadás III. k. 173. 1.) a rómaiak ama szokását, miszerint a hajadon már 12-ik évével eladó, arra véli: hogy ily úton vélték a nöt még zsenge korában férje gyermekévé idomithatni. 7) Ez atyai hatóság Romulusra vitetik vissza.- Gaius művének a jelen század elején történt megtalálása előtt, az volt a hit, hogy ez irgalmatlan atyai hatóság egyedül áll a történelemben. (V. Ö. E. Gans das Erbrecht in s. Weltg. Badent. III. k. 108 1.) Gaius maga (I. 55.) azt irja az atyai hatóságról: Quod jus proprium est civium romanorum, fere enim nulíi alii sunt homines, qui talem in filios suos habeant potestatem. Pár sorral odább azonban hozzá teszi: Nec me praeterit Galatarum gentem eredére, in potestate parentum liberos esse. 8) Ezt még a császárok idejében is megtették. Ilyesmit emlit Seneca de elem. 14, 15. 9) Dyon. Halicarnassus Ösmert munkája II. könyvében ezt is Romulusra viszi vissza. 10) Sicuti legassit familiae suae rei, ita ius esto: XII. tábl. törv. L. 120 D. 50, 16. 11) így a köztörvényi ítéletet csak az elmarasztalt személyén lehete végrehajtani. Vagyonához csak akkor szabadott nyúlni, ha'távol volt avagy bujdokolt felperes előtt (qui fraudationis causa latitat). 12) G. I. 132. 13) Később e részben a kor szelleme a praetori jogban változást hozott be, mint alább látjuk.