Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - A köteles rész. (A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű). Bevezetés

34 mutatom, mikép százezer szülő közül egyetlenegy az, ki gyermeke rovására szeretne elbánni vagyonával, senki sem valhndja, hogy a köteles rész üdvös compromissum, hanem egyetért, hogy nincs szükség reá. Ha meg tiz esztendő multán azt mutatnám majd ki, hogy százezer szülő közül csak tis akadt, ki gyermekét meg nem rövidité, megint nem lesz üdvös a köteles rész, hanem jobb lekötni teljesen a gyermek javára a végrendelkezhetést. S ha aztán elindul valaki elvet fejtendő a jogtörténet e két jelenségén, útravalóul eszére véyén, hogy a vérek örökösödése s a szabad végrendelkezés egymás ellen küzdvén, a köteles részen békélnek meg, aligha világosságát érzendi elméletének, inkább ehéved miatta. Mert ime mekkora hajlam előbbi időben a vérek örökösödé-e felé, s mégis szabadságát viseli a törvén)" a végrendeletnek s helyesen — mig a tiz esztendőben meg mily sóvár élése e szabadságnak, s mégis eltöröltetését fejleszté, s sziintén helyesen. Ellenben, ha azzal indul el, hogy a vérek joga igazság Kérdése nem egyéb, azon kivételes esetek számára, a mikor a szabad akarat a törvényes örökösödés rendével meghasonol, lebeg pedig ez igazság az emberi lélek két rugóján t. i. a szabadság érzetén s a családos érzületen, mindjárt feléled benne : hogy bizonyára az előbbi törvényt hozva, a szabadság szava volt az, mi százezer szülő szabad akaratán egyetlenegy gyermek kedvéért szeplöt nem sziveit, később meg a családos öntudat s egyaránt volt, mert megérti, hogy ha olyan korból vagy olyan embertől kerül vala első izben a törvény, kiben az utóbbi kerekedett felül, bizonyára elborul az egy gyermek joga kedvéért százezer szülő szabadsága, mig ha ennek érzete féktelen benne, szenvedhet vala felőle mégannyi család, fékét az egyéni szabadságnak még sem méri. A képből csakis annyi igaz hát, hogy a végrendelkezés szabad meg korlátolt volta más-más dolog. Egyébként azonban könnyen téveszt, mert azt a szint adja az örökjognak, minthogyha benne a végrendelkezhetés meg a vérek örökösödése két elvének szembeszállása, s békítőül a köteles rész okvetetlen volna. Holott bizonyos, hogy a vérek jogának kérdése s benne a köteles rész is csak jogi védelmét illetvén a vérek örökösödésének : az örökjog főrendéhez nem is tartozik. Igaz példánya az örökjognak épen az: hol átalán nem, vagy mentől halva-