Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - A köteles rész. (A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű). Bevezetés

33 XVI. Medrébe szorítja bár a jogok rendszere a kérdést, ime azért a római s mai jogban is, nemzeti jogunkban is szerte tétovázhat még benne a jogérzület. Bizonyos, hogy ily nyúlós kérdés nehezebb szokott lenni annál, melynek ösvényén bár egy pont van, honnan ha távolból s halványan is, de az okvetetlenség világa int. E tétova természetét eleve abból jelöltem, hogy nem életviszony szabálya construálásáról hanem védelméről van szó. S láttuk is, hogy a védelem kérdése az, mely a jogérzületnek a törvényes örökösödés szabályában kezet fogó rugóit emitt egymás ellen kelti. S igaz is, hogy ha azt kellene csak tudni, milyen örökösödés jó a közel vérek közt, ki sem tétovázna, hogy az, mely szerint ök s csakis ők örökösödnek, idegen embet nem. A jogérzület csak azon akad el, kellessék s mennyiben e szabályt az örökhagyó szabad akarata rovására is valósítani. Felidéztem ezt azért, mert sokan kivált német irók, szélesen szoktak gyönyörködni abban a képben, mely szerint az örökjog a szabad végrendelkezés, s a vérek örökösödése elvei kifogyhatlan küzdelmének örök tanyája, s e küzdelmet elsimítania hivatott az az intézmény, mely a szabad akaratnak is a vérek örökösödésének is oda méri a részét. A köteles rész intézményében látják e békülést, s száll is reá érte „a két harczoló elv üdvös compromissuma" s sok egyéb szép derék szó híme. A ki a hímet varrja, rendszerint tudja mi van alatta; ám a kinek szeme elé kerül, épen az rejlik előle, a mi a kétdésnek a sarka. Soha sem szabad feledni azt, hogy a szabad akarat s a családos érzület a természet örök szava szerint kezet fogva tartják a vérek örökösödését. Mai nap is, ezelőtt is legszebb száma tehát a derekas áramlata az örökösödésnek az, hogy a közel vérek örökölnek, még pedig az örökhagyó szabad akaratának nem ellenére, hanem tiszta sugalmából. Nem jó hát azt mondani, hogy az intézmény a szabad végrendelkezhetés s a vérek örökösödése elveinek ellentétét simítaná. Ez elvek nagyjában békén vannak s maradnak is. Nem a köztök való compromissum hát az, mit a kérdéstől várunk, hanem igazság azon egyes esetek számára, a mikor a szabad akarat a törvényes örökösödéssel kivételesen meghasonol. Igazság ám nem az, hogy mindkét félnek jusson, hanem annak csupán, a melynek igaza van. S bizonyos az, hogy ha ma kiMAGYAR IGAZSÁGÜGY. 1880. XIII. 1. 3