Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - A köteles rész. (A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű). Bevezetés

32 ingyenesre mérik, épen a fecsérlés siklik valaki. A vérek jogának hát, miután az okszerű s a szükséges előtt amúgy is meghajolt, alig volt volna ereje s jó értelme, ha csakis az ingyenes ellen szól, a fecsérlőt ám résen hagyja. Másrészt a kinek a szabadsága-érzete rendelkezhetést követelt, miután az okszerű s a szükséges a vérek jogától amúgy is ment volt, mit ér vala véle, ha épen az ingyenest s a fecsérlőt nem bírhatná benne ? Szolgáljon ez bár szaggatott fonalául annak, miért van az, hogy nemzeti jogunkban a vérek joga mindenha dologbeli, mig a rendelkezhetés szabadsága ingyenesre — tehát végintézkedésre is — s nem ingyenesre egyaránt terjed ki, s miért nem kerülhettek színre nemzeti jogunkban a kérdés azon árnyalatai, melyekben az ingyenesség s nem ingyenesség külömbségén, mai jogunk egyedül kereshet kiegyenlítést a rendelkezhetés s nem rendelkezhetés két szélsősége közt. Ha hát nemzeti jogunkban a 2. pontnak közjogi elvek voltak útjában, a 4., 5., 7. és 9. pontot meg, ime a magánviszonyok természete rekeszté vala ki. XV. Szembesítve már most a kérdés szinterét egyfelől a római s mai, másfelől a nemzeti jogból, látni á) a római s mai jogban a vérek joga a dolgok jogából ki van tiltva. b) nemzeti jogunkban töve épen innen nyilik, hiszen a vérek dologbeli joga a jószág jogi minémüségében jár; c) épen azon pontjait, miket a római s mai jog nem tür [1., 3., 6., 8.] nemzeti jogunk befogadhatá; d) viszont azok meg, mik a római s mai jogban ellehetnek [2., 4., 5., 7., 9.] nemzeti jogunkból rekesztvék vala ki. Ha ebből kétségtelen, hogy a kérdéssel a római s mai jogban egyenest az örök jogba, nemzeti jogunkban előbb a dolgok jogába kell nyitni, — szeretném másfelől láttatni benne azt is : hogy a római s nemzeti joggal kiváltképen már azért is jó foglalkodni, mert ime nemzeti jogunk épen azon pontjain hozott Ítéletet, melyek a rómainak szine elé sem kerülhettek, viszont meg azokban, melyek közöl egy-kettőn a római jog döntött, épen nemzeti jogunk nem vallhat vala igaz szint.