Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - A köteles rész. (A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű). Bevezetés

31 Középkori jogoknak átalán természete, hogy okvetetlen elveik főleg a közjogi elemben vannak, a magánjogiban alig. S nemzeti jogunkban sem szorítja magánjog eleme a vérek joga kérdését, hanem szinte féktelen ez mindaddig, mig csak a közjogiba — társadalmi rendek, az adományrendszer, a polgári, jobbágy javak külön-külön elveibe — nem ütközik. Am épen maguk e közjogi elvek sokban fékezék a kérdést. Másrészt, a magánjog eleme, ha elvei útban nem állnak vala is, olyan természetű volt, hogy a kérdés egyik-másik pontjának jó értelmét nem adhatta. Már az országnak egész szervezete, kivált a rendek különsége meg az adomány rendszere, nem igen kedvezhettek a végrendelkezés szabadságának, s a családon kivüli örökösödésnek, úgy hogy a 2. pont felé a kérdés közjogi elveink hajlásával terjedhetett csak. De a magánjogi viszonyok is egész más szerepét vallották a jogoknak, mintsem ma. Mai nap megszorítva a végrendelkezhetést, meg szokás szorítani az életbéli ingyenes elidegenithetést is, ha egyébért nem, azért, mivel ez uton nyíltan kifognának a vérek jogán ha nem; egyéb elidegenítésre ám e megszorítás nem szólhat, megdermedne hiszen a gazdálkodás. Mink abban, hogy például vagyona feléről semmiképen ne rendelkezhetnék az ember, feléről mindenképen, szintén abban is, hogy öröklöttről semmiképen, szerzettről mindenképen, nyerseséget látnánk; egyrészt tönkre, másrészt féktelenné tenné a szabadságot. S annál jobban bántana ez, mentől inkább érezzük a különbséget maga a rendelkezés kétfélesége t. i. ingyenes s nem ingyenes közt. Előbbi mindenha kedvtöltés nem egyéb, s fékezzük is szívesen ha kell, a vérek javára, — utóbbi ám a mindennapi munkának szabadsága, min csorbát ejteni nem lehet. Régente kivált a nemesség életében az ingyenes elidegenitéssel szemközt egyéb elidegenítés szabadságának e különös oka alig volt. Birtokot cserébe adni jó lehetett, pénzzé tételét kivételes szükség szintén mentheté. Egyébként az elidegenítés vagy fecsérlés vagy ingyenes volt, mert röstelte művelni, mert pártfeleket volt véle szerzendő, mert egyik vérét jobb szerette utódául másikánál. A kivételkép okszerű s a szükség tette elidegenítést mindenesetre kellett is mentesíteni a megszorítás alól. Am miután ez ment is volt, a vérek joga alól, ha csupán az