Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - A köteles rész. (A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű). Bevezetés

26 genitő de bár végrendelkező joga is megakadna. S nem lesz e két vége közt tán egyetlen húrja a kérdésnek, mely felé mai nap is jogérzület ne simulna, mely mai nap is visszhangját ne találná. XI. Vérek jogáról lévén szó, e sz érint mai nap is egész feneketlenségében s megannyi árnyalatán végig kellene tanakodnunk. Szó szerint így is volna ez, ha a kérdés magára volna hagyatva, ha a vérségek elszigetelten állanának. Ámde társadalommá szövődnék, ennek ezer meg ezer szélesebb érdeke kél, mibe hajtásuk beléakad. Szóval a vérek joga kérdésének féke van, mely medrét összeszorítja. E fék kétfelől szorul a kérdésnek: a meglevő jog okvetetlen elemében, s ujitó törekvésekben. A jog rendszerének, miként az élő fának, átalán természete, hogy egy-egy ágának telhetetlenebb hajtása a többi által fékeződik. A tulajdonjognak például való következése az, hogy „ubi rem meam invenio ibi eam vindico" s erősen éi benne az is hogy „nemo plus inris in alienum transferre potest quam ipse habét" s lám vannak érdekek, melyek kedvéért már az osztrák polg. törvény is [367. §.] megnyirbálta. E féknek ösmerete egyéb jogi kérdésben is fontos lehet. Ezen át szolgál csak belé a kérdés a jog rendszerébe. Ez avatja el, hogy úgy mondjam, jogi szinterét. Szabad szemmel csak ide lát a jogász, túl e .féken már csak bizonyos bölcselem, sokszor képzelődés világával. A vérek jogában e jogi színtér, még azért is fontos mivel nemzeti jogunkban is, a római s mai jogban is felette más. Elő is veszem mindjárt mind a kettőt, csak essünk át előbb az ujitó törekvéseken. XII. Ha valahol a vagyon és végrendel kezhetés szabadsága korlátlan lévén, előáll a törvényhozó, mondván, hogy nem jó ez, mert tiltja a családi érzés, hogv a szülök vagyonukat saját, ivadékuk jövendőjét pedig a sors kedvére bizhassák, s behozza teszem a köteles rész intézményét, ujitása bizonyára nem féke, hanem tulajdon hányodása a kérdésnek; hiszen saját rugóin mozdult meg. Ám ha ígyen szól: hiába nekem az, hogy megannyiotok szabadsága érzetét bántja, behozom az intézményt, mert tőle várom, hogy az országszerte elharapódzott nagybirtok oszlását érje, — ezzel a kérdést