Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - A köteles rész. (A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű). Bevezetés

szólal, micsoda rugóján lebeg a léleknek: igy lehet okoskodni. Bizonyos hogy a szabadság érzete, meg a családhoz való ragaszkodás nem egy, hanem különböző valami. Sót mondhatni hogy a családos érzés a szabadság érzetébe fog s viszont. Jó is édes is az összhang, melyben a lélek e két rugója elsimul, s egy jó szülő sem érzi, hogy gyermekét szabadsága rovására Ölelné, — de viszont van súrlódás is, a mitől a kétféle elem külön-külön táborába válik. Nem egyéb ennél a vérek jogának kérdése. A szabadság érzete mindenha a korlátlan rendelkez. hetés felé száll; a családos érzület a vérek jogában lát megnyugvást. S kiben mekkora szerrel száll szembe lelkének e két rugója, a szerint evez jogérzülete a kérdés végei közt. S ha több puszta szónál, miszerint népnek kornak csakúgy van jogérzülete, 'mint bármelyikünknek, nem fellengzés az sem : hogy a vérek joga történetében a szabadság érzete s a családos öntudat rugóin hajlik a megoldás mutatója. Ez igazság magában véve annyiban olcsó, a mennyiben ily széles fogalmakon apróra concludálni mindig bajos. De közlekedést kötni nép s kor joga és természete között átalán érdemesnek tartatik, s ezért kell néha szélesebb fogalmakra is szállni, melyek a jog fejlődésének csak öregebb áramlatain eveznek, kisebb erecskéibe nem férnek. Mert lám sem a római jellemben féktelen szabadság-érzetére, sem eleink családos öntudatára szegezve szemünk, el sem igazodunk bár amott az exheredati ó-nak emitt az invalidatió nak minden aprólékán, napjában mégis bizonyos: hogy a végrendelkezés korlátlansága az egyéni szabadság érzetének amott, az ősi vagyon lekötöttsége a családos tudatnak emitt, tulajdon fakadása. S az egész kérdés a jog történetében azért oly szétcsapongó, mivel mozgató két rugója, az ember lelkének is egy-egy szélsősége. A természet egybeolvadniok rendelte czélul, meghasonolva ám annál messzebb esnek szét, s nyilván egyiknek felülkerekedésétöl másikéig ezer meg ezer a fok az emberi természetben, annyiféle hát a szárnyukon kelő jogérzület is. S bizonyára akad mai nap is ezer meg ezer ember, ki azt látná jónak, hogy a szülő vagyonát semmiképen el ne idegenithesse hanem gyűjtsön tartogasson utódai számára; mig másfelöl ezer meg ezernek szabadsága érzetébe ütközik a gondolat, hogy csak egy fillére lehessen is, min nem hogy elide-