Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - A köteles rész. (A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű). Bevezetés

szikráján az elborult lélek világának éledni kezd az érdek, de a kétkedés félhomályánál tovább ébredni nem bir. Mert ha csakugyan komolyan czélzott akkor egyszer a fiu, apja meg értette, hogyan kedvezhet a második gyermeknek ez, s hogyan kelhet ellene amaz. Mennyit küzködött a lélek, mig végső intézkedésében is meghasonlék benne a meggyőződés. Ám hogyan gyújthatnánk világot a gyanú ösvényén mi, miután egy teljes élet kifáradt benne. S ki meri jó lélekkel kimondani, hogy az apa intézkedése igazságos, ki, hogy igazságtalan ? így fenekük meg a kétkedés küszöbén a jogérzület, a legtöbb esetben, melybe a vérek joga kérdésével nyit. Eltéved az idegen család élete szálain, valóság s okozat setétlik előtte, s nincs hol felütnie a jog mértékét, mely alá hiszen a természet a család beléletét nem szánhatta. S mi az mi e szálakat eligazodhatlanul ereszti, mi téveszt valóság s okozat elől, mi az mi a jog mértéke alól kisiklik ? Nyilván az érzelem eleme. IX. A kivel sikerült éreztetnem, mily nehézzé, csaknem lehetetlenné teszi a jog számára az érzelem, a vérek joga kérdésében megnyugtató igazságot látnia, vagy arra fakad kereken hagyja hát abban a jog az egész kérdést, érje be a tartózkodó állásával, ha úgy sem vallhatni jó szerét avatkozásának, — vagy úgy vélekedik: hogy legjobb ha az érzelmet számon kivül téve a vérkötelék merő fogalmán veszi útját. Mind a két gondolatnak meg van a maga helyessége, vallja törvényhozás egyiket is, másikat is, de elbírálhatóságukhoz többfelöl való hozzávetés kell még. Annyi ám bizonyos, hogy megkezdeni, megragadni a kérdést az utóbbi gondolaton kell, azon feléről nyitva belé, a hol róla az érzelem eleme lehámlottt, s csak ha igy tisztában áll, vetni majd hozzá az érzelem elemét. A kérdést kétféleképen tehetni fel. Először: apa, fiu merően idegenek egymás iránt, egyik sem vétett másikának, de a természet érzést nem adott beléjök, tehesse-e az apa, hogy fia az örökségből kimaradjon vagy sem? Vagy pedig: vájjon szó nélkül arról, jó-e rosz-e a gyermek, jó-e rosz-e a szülő, vagy egyéb legközelebb vér, kirekesztethessenek-e az örökségből és mennyiben ? A felelet mindenesetre szétágazó lesz.