Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - A köteles rész. (A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű). Bevezetés

3 nyomán, mely az egyik összetételben megvan, a másikban nincs. Mielőtt ám elemeire bonthatnók a két összetételt, az örökrészből eleve számon kivül teendő az örök, hiszen alattomban értetődik: hogy örökösödésről van szó. Marad e szerint megkülönböztetendő az osztályrész s a rész; különböztetöül a törvényes osztályrész javára az osztály. No pedig épen törvényes osztályrészünknek semmi köze osztálylyal, a most úgynevezett törvényes örökrésznek ám igenis. Hiszen előbbit praxisunk szerint nem természetbeli megosztás utján, hanem pénzben és kötelem gyanánt követelhetni, mig a végrendelet nem létén öröklők a hagyatékban természet szerint osztozkodnak. Ugy látszik e szerint, hogy e megkülönböztetés nem csak erőltetett, sőt ellene fordul nyelvünknek. Ugy látszik, hogy az orvosság, mely az összetéveszthetésen segíteni óhajt, roszabb a bajnál. Ez egybeesése a két fogalomnak a többi nyelvekben, melyek a törvényes osztályrésznek megfelelő elnevezéssel élnek, nincsen. A római jog például bátran élhet a portio legitimával, szemközt a portio ab intestató-val t. i. a végrendeleten kívüli osztályrészszel. A francziában szintúgy a la legitimé, mint főnevesitett melléknév, a törvényes öröködésnél nem használtatik. S ha már nyelvünkben a törvényes osztályrész a fogalom műszavául íme az összetévesztetés bajával jár, másfelöl a köteles szóban meg — bármi lehessen is a nyelvérzék maga az összetétel iránt — tagadhatlanul épen a magva az intézménynek szólal meg. Nem annyira mindezek megfontolásának, mint inkább azon körülménynek köszönni bár, hogy az intézmén}^ fogalmi ösmeretét főleg az osztrák törvényből, vagy a német könyvek nyomán müveit római jogból veszszük ,• hanem azért jó lélekkel belenyugodhatni, hogy az intézmény fogalmi megjelöléséül a köteles rész már-már átalánossá válik. II. Bevett gyanánt élhetvén ekkép a köteles részszel, e sző legelsöbben is azt a részét valami vagyonságnak jelentig melyen oly móddal illet örökjog, hogy benne az örökhagyónak sem végintézkedése, sem bőkezűsége által csorbulást nem vallhatni. E rész tételes jogok szerint hol az örökhagyó vagyonának, hol a hagyatéknak, hol a jogosult 1*