Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - A köteles rész. (A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű). Bevezetés

20 igaz, az e járású kutatástól; ám jogunk müvelésének hivatását széliről sem illeti. A kijelölt jogok közül a római jogban a fejlődést a vérek joga kérdéséből kisérem szemmel, de már a kifejlett intézményt taglalva a köteles rész meztelen fogalmára állok. Nemzeti jogunkban folyvást a vérek joga kérdésén haladok, mig az ujabb jogokra ebből csak szélesebb pillantást vetve, megint a meztelen fogalomra térek. Ennyiben kívántam okát adni, hogy szavam a római jog, nemzeti jogunk s az ujabb jogok szerint háromfelé foglalom,, mihez a vérek jogáról de lege ferenda befejezést is toldok. Most még csak a vérek joga kérdését a maga átalános természetében adom szemügyre. VIII. Vérek jogán csak azt értem, mely örökségül s az örökhagyó akarata ellen is illet. Ilyen például nemzeti jogunkban a gyermeknek az a joga, minélfogva szüleje ősi vagyona örökségül csorbitatlanul megilleti, vagy akarja szüleje, vagy sem; ilyen a római jogban, hogy követelheti bizonyos hányadrészét annak az osztályrésznek, mely reá jutandott, ha szüleje végintézkedetlen mul vala ki. Azon jogát a véreknek, mely örökségül ugyan, de csak az esetre illet, ha az örökhagyó másképen nem intézkedett, nem értem ide. Nem hát az ügynevezett törvényes örökjogot, milyen például, hogy a gyermeknek ha szüleje nem végintézkedik, joga van az egész örökségre. Nem az olyan jogot sem, mely nem örökjog: például az apai hatalmat, gyermek jogát atyja nevére czímerére, gyermek jogát ellátásra, leányét kiházasitásra. Meglátszik ebből, hogy mi az: a vérek jogának kérdése. Annyi mint kérdeni, mit örököl rokon rokonától, holott ez nem akarja is. Meglátszik, hogy e kérdésre csak akkor kerül sor, ha valaki azt akarja, hogy vére ne örököljön tőle. Magával hozza az ember természete, hogy ezt ne igen akarja. Magával hozza, hogy azokat kik vériben közel állanak, jobban szeresse egyéb felebarátjánál, hogy megosztani szeresse örömét, javait gyermekével, szüleivel, atyjafiával; magával hozza azt a kivánságát, hogy ha meghal is, a mije marad legyen a gyermekéé, szüleié, atyjafiáé. Az ember mindenha tudta, hogy ez az érzelem jó, mert érti, hogy az emberiség lételében jár. S nemcsak tiszteletben tartja, hanem az olyan ember termé-