Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 2. szám - A magyar csődtörvényjavaslat. Befejező közlemény

142 valami csekélyszerü kissebbitett quótáját fogják megkapni. Une dividende de leur dividende. A midőn tehát bizonyos, hogy kényszeregyesség mellett a hitelezők elvesztik a tömeg birtokát, elvesztik követelésök igen jelentékeny részét és ellenértékül csak ígéretet kapnak, a kényszeregyesség nélküli eljárásnak okvetlen jobbnak kell lenni, mert ennél megtartják a vagyont, kapnak készpénzquótát és megtartják követelésöknek ki nem elégített részét. Igaz, hogy a kényszeregyesség hívei szerint ez a követelés megtartás mit sem ér, mert a bukott új üzletet nem igen nyithat és így új kielégítési alap sem képződhetik; nincs mit végrehajtani. De ez az érv nem állja ki az élet próbáját. A kik csődbe esnek, rendszerint fiatalabb, 30—40 éves, speculativ természetű kereskedők. Elélnek még vagy 20 — 30 évig. Husz, harmincz év alatt mai napság igen sok történik. Csődnyitáskor élhetett apjuk, anyjuk, rokonuk. Ez meghal, meghal a feleség, a kinek vagyona volt és készen fekszik az új alap. Örökség nélkül is változandó mai napság a sors kereke, és az nem ismeri az életet, a ki az elévülés hosszú 32 évére rá mondja, hogy ez alatt újra keresni nem lehet. Rómában kényszeregyességnek csak az elhalt adósnak csődje esetében volt helye. Ut fama defuncti conservetur. Csak is ezen egyetlen egy esetben van meggyőző ereje. Mert csak ennél bizonyos, hogy az adós vagyonilag fel nem támad. De élő emberrel szemben jogosultsága nincsen. XXX. Előadtam szárazon azon érveket, a melyek a kényszeregyesség czélszerüsége ellen magából az intézmény szervezetéből és az élet tanulságaiból szólanak. Ide igtatok még egynehány statistikai adatot a legelső kereskedő nemzetnek, az angolnak, 1878. évi csődpraxisából. Mansfield Parkyns, angol országos csődellenőr (Comptroller in Bankruptcy), az alsó ház elé terjesztett General-Reportjában a kényszeregyesség eredményeit a következőleg állítja össze. Kényszeregyesség köttetett 1870-ben 1616, 1878-ban 4010. A quóta, a mely eléretett a következő volt: 1870 ben 1878-ban Egy font sterlingre 1 shillinget meg nem haladta 76 765 esetben. Egy font sterlingre 1 shill. - 2 sh. 6 d. 206 1146 „