Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - A köteles rész. (A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű). Bevezetés

15 Magam sem hiszem, hogy e leszármaztatás szaggatott fonala a priori megbírhatta kiindulóul kedveltetni a vérek joga kérdését. Ezt csak a posteriori reménylem abból, hogy e kiindulásnak a köteles részszel rokon intézmények is, meg maga a köteles rész helye a jogfejlődésében is jobban esnek majd szeme ügyébe, semmint esnének a köteles rész intézménye álláspontjának. S e leszárrnaztatást csakis azért láttam jónak, nehogy a jog mai rendszerétől elszakadottnak tessék, s mert eleve megnyugtatni kívántam mindenkit, hogy a hol a köteles rész consolidált intézménye tagolatáról lesz szó, a vérek jogának kérdését félre teszem s vissza állok a köteles rész meztelen fogalmára. Fő kiindulás tehát mindenütt a vérek joga kérdése. Csak a hol a köteles rész meglevő intézményére érünk, áll elő a köteles rész meztelen fogalma. Bővebb világossága azonban az uralom e megoszlásának csak a következő kérdésből áradhat. VII. Méltó megfontolni: mely jogok azok, melyeket tárgyunkkal bejárni érdemes, s mi sor tartandó bennök ? Értekezést irva, mely a jog valamely részére, valamely jogintézményre szorítkozik, legelső dolog, meg nem feledkezni a helyről, mely jogirodalomban monographiát megillet. Nem szabad úgy hiszem egyéb feladatot tűznie az értekezőnek, minthogy a jogirodalom fájának egyes ágán a sürjebb kiágazást, bővebb tárgyalást végezze. S ezért eleve alkalmazkodnia kell e fa meglévő növéséhez, derekas ágazatához, min a változtatás nem őt, hanem a törzsökös munkákat illeti- Rajta is voltam akkép rendezhetnem a tárgyat, hogy szavam a törzsökös müvek bővebb folytatásánál, sürjebb terjedésénél egyéb ne lenne; rajta voltam, hogy a ki a törzsökös munkákat ösmeri, gondolatom járása felett eleve uralkodhatnék. Sajnálatomra, jogirodalmunkban azt a törzsököt, melynek ágazatából azon tudattal hajthatnék a részletekbe, hogy élő erőre támaszkodom, — hiába kerestem. Bizonyos, hogy a római jog nálunk magában véve nem életre való. De bizonyos az is: hogy a mi nemzeti jogunk van, magában véve, anyagi jogul szintén édes kevés hasznavehetöségü. Odvas fa már mind a kettő, melynek csak helyivel közzel virul még ágain az élet ereje. De ime körültünk zajong a jogélet, melynek ezer meg ezer magánjogi kérdését sem római, sem nemzeti jog nem intézi, hanem intézi bizonyos