Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - Közjegyzőség. Lehet-e, szabad-e a közjegyzői okiratot a mai napról datálni, ha a jogügylet tegnap köttetett, de az okirat szerkesztése, kiállítása s így annak aláírása és az idő előhaladottságánál fogva tegnap már lehetetlen volt?

118 Kármán János ellen a vád alá helyezése elrendeltetik és ezen ügyben megtartandó végtárgyalásra 1877. évi decz. 20-dika tűzetik ki. Mely határ­napra Kármán János ügyvéd jelen vádhatározat kézbesítése mellett meg­idéztetik. Miről a tek. kir. ügyész és a kamarai ügyész jelen határozat kézbesítése mellett értesíttetnek". Ezen határozat, vagyis helyesebben határozati tervezet az előadó titkár urnái hevert 1878. márczius 27-ig, a mely napon iktattatott. Most már persze a tárgyalást nem lehetett deczember 20-dikán megtartani, azon egyszerű oknál fogva, mert időközben már elmúlt deczember is, január is, február is, sőt márcziusnak legnagyobb része is. A határidő 1878. évi ápril 18-dikára tűzesett ki. Az nap a tárgyalás nem tartatott meg. Hogy miért nem ? az az előttünk fekvő iratokból nem tűnik ki. Az újabb határidő 1878. május 4-dikére tüzetett ki. Ekkor a vádlott ügyvéd egy orvosi bizonyítvány alap­ján halasztást kért, még pedig „tekintettel arra, hogy Újvidék Szabadká­tól nagyon is távol fekszik" hosszabb halasztást. Az újabb határ­idő ugy látszik május 18-dikára tüzetett ki, legalább egy e napról kelte­zett táviratban a vádlott újabb halasztást kér. Ez úttal hatott a vádlott argumentuma, hogy „Újvidék Szabadkától nagyon is távol fekszik", mert a végtárgyalásra október 8-dika tüzetett ki. E napon végre megtartatott a végtárgyalás, de a vádlott jelenléte nélkül, a ki tehát háromszor-négyszer kért halasztást, hogy azután végre is elmaradjon a tárgyalásról. A kamarai ügyész indítványa ez volt: „tekintettel, hogy a meg­vesztegetésrei felhívás cselekménye az ügyvédség hivatásával ellenkezik és így az ügyvédség tekintélyével meg nem egyezik : vádlott az újvidéki szegényalap javára 50 frtnyi birságban marasztalandó". A kamara határozata igy szól: „A szabadkai ügyvédi kamara, mint fegyelmi bíróság az ügyvédi kar tekintélye és becsületének megsértésével vádolt Kármán János, újvidéki ügyvéd elleni fegyelmi ügyben a nmgú m. kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék 278/77. sz. a. kell határozota folytán a befejezett vizsgálat alapján mai alulirt helyen és napon tartott végtár­gyalás alkalmával következőleg határozott: Kármán János, újvidéki ügy­ved az 1874 : XXXIV. t. cz. 68. §-ának b) pontjában minősített fegyelmi vétségben bűnösnek kimondatik és ezért az ugyanazon törvény 70. §-ában előirt fegyelmi vétség büntetésének 1. foka alkalmaztatván, irásbelileg megfeddetik és rendreutasittatik. Indokok : Panaszlottnak Barth Józsefhez irt levele, melyben az utóbbinak testvére érdekében egy biró megaján­dékozása javasoltatik, s mely levél irását panaszlott beismeri mind tárgyi­lag, mind alanyilag a fentminősitett vétség tényálladékát megállapítja s ámbár azon körülmény, hogy e levél alkalmas az illető bírósági tagot compromittálni is, a vétséget súlyosbítja; mégis tekintettel arra, hogy a megvesztegetés maga meg sem kiséreltetett, hogy panaszlott a levél irását azonnal bevallotta, hogy e levél tartalmából Önös szándék nem tűnik ki, hanem inkább, bár helytelen módon érvényesített túlbuzgó érdeklődés fele irányában, tekintve továbbá a panaszlott fiatalságát és végre azt, hogy ámbár a levélnek általa adott azon magyarázata, mely szerint valódi szándéka csak az volt, ez uton Barth Józseffel érintkezésbe jönni és vele más ügyben értekezni, mint annak tartalmával ellenkező, nem valószínű ugyan, de absolute nem is lehetetlen: mindezen egyhitö körülmények figyelembe vételével a büntetés első foka megfelelőnek találtatott".

Next

/
Thumbnails
Contents