Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - A köteles rész. (A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű). Bevezetés

2 Pedig valójában véve, a mi törvényes osztályrészünk közt egyfelől, kivált a hogy praxisunk fogja fel, meg a római s külföldi jogok köteles része közt másfelöl, nem több az eltérés: mint ezen utóbbiak közt külön-külön egymásközt. Fő ágaiban csak úgy feléje hajt a magyar törvényes osztály­rész annak a genusnak, melyben a római jog s a külföld kö­teles részeinek alapvonásai egybeesnek, mint akár például a római, akár az osztrák, akár a franczia köteles rész. S tudo­mányunknak is, ha az intézménynyel nem épen abban az alkatában óhajt foglalkozni, a mint egyik-másik jogban elő­fordul, hanem szélesebb körbe kivánja kisérni, legelső dolga: az intézmény azon genusára emelkednie, melynek fogalmi felsőségét a mi törvényes osztályrészünk is, a római s külföldi köteles rész is egyaránt uralják. Ezen genus mint fogalom számára mindenekelőtt szó kell, mely alatt aztán speciesekül a törvényes osztályrész is, a köteles rész is megférjenek. A törvényes osztályrész legyen-e a genus e fogalmának szava, avagy a köteles rész, voltaképen azzal a kérdéssel esik egybe: alkalmatosabb-e vájjon az intézményre a római porti o legitim a, minek nyomán a franczia la legitimé is jár, avagy alkalmatosabb-e a német Pflichttheil. Egyik is, másik is szó szerint való forditmánya e két idegen elnevezésnek, ha eredetére nézve a törvényes osztályrész nem a rómaiból for­dítódott, hanem már az ősi magyar öröklésnél műszóul sze­repelt is. S a választás mindenesetre járna is bajjal, a meny­nyiben a rómainak is a német kitételnek is szaporán lévén az érvei, mindezt sorba állítani s egymásba vetni csupán azért, hogy két műszavunk közül melyiktől szabadulhassunk, aránytalan fáradság lenne; ha épen nyelvünkben nem forog­na fen egy körülmény, mely a törvényes osztályrész haszna­vehetőségét jóformán elállja, s mindenképen a köteles részre utal. Széltében híják nálunk törvényes osztályrésznek azt is, . mi az embert törvényes örökösödésileg vagyis végrendelet nem létében illeti. Lábra kapott ugyan ezen értelem számára a törvényes örökrész is, ámde nyelvünk e megkülönböz­tetést alig veheti be. Mert ha átalán tehet a nyelv különbsé­get osztályrész és örökrész közt, egyéb nyomon nem teheti mint a megkülönböztető, azaz azon alkotó elem értelmének

Next

/
Thumbnails
Contents