Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/12 / 5. szám - A hetedik jogászgyülés tárgyalásai

377 magyarázhatjuk, hogy Csemegi indítványát még azok sem ellenezték erélyesen, kik különben a felebbezés eltörlésébe belenyugodni hajlandók. Még elönyösebbé tette az indítvány helyzetét azon körülmény, hogy manap nálunk a felebbezés eltörlésére irányuló törekvés erősen az ideológia szinét hordja magán. A büntető perrendbe korunk oly intézményeket vett fel, melyek azt gyökerestül átalakították. A szóbeliség lelkiismeretes érvényesülése; a vádrendszer azon alakjában, melyben a bíróság sohasem avatkozik a vádlás szerepébe és a vádlott a főtárgyalás előtt tudja, mily cselekmények hozatnak fel terhéül és m'üy bizonyítékok fognak ellene használtatni; a védelem lehetősége az elővizsgálat folyamában; a büntető bíróságok megnyugtató alakítása; a perbeli eljárás lényeges alkatrészeinek biztosítása a semmiségi panaszban: ezek együttes hatásukban oly garantiákat nyújtanak a büntető perek igazságos lefolyására nézve, hogy nem csodálkozhatunk, ha azok, a kik ezen intézményekben dúslakodnak, aggodalom nélkül nyugodtak meg a felebbezés eltörlésében, a melynek hátrányai annál szembetűnőbbek voltak, minél inkább háttérbe szorultak a büntető per egyéb intézményei által biztosított előnyei. A felebbezés eltörlése sehol a világon nem képezett önálló követelést és ha meg lehetett volna tartani, akkor bizony meg is tartották volna mindenütt. Találóan mondatott a német birodalmi gyűlésben: „Niemals hat die Schule die Beseitigung der Berufung ausgesprochen unbedingt und vermittelt, sie hat diese Parole nur ausgegeben unter der Bedingung, dass gesteigerte Garantien für die Gerechtigkeit des Verfahrens in allén seinen Zweigen geboten würden. Wenn es die Praxis unternehmen wollte, die Appellation abzuschaffen ohne diese Vorbedingungen und ohne diese Verstárkung der Garantien, dann würde sie weit radikaler, weit a b s t r a kter, weit ideologischer verfahren, als dieSchule es jemals gewagt hátte." Hanem mikor a büntető per helyes alapokon reformálva volt és a mikor ezen reform-eszmék megvalósítása után kézzelfoghatóvá vált, hogy ezek keretébe ellentmondás és következetlenség nélkül bele nem illeszthető a felebbezés és a mikor ebből az ellentmondásból és következetlenségből az életben bajok és súrlódások származtak: akkor rászánták magukat, hogy a felebbezés nélkül is megpróbálják. És megpróbálták, a mint tudjuk, megnyugtató sikerrel. Bizonyos azonban, hogy nálunk még ezen előző intézmények majdnem teljesen hiányoznak, vagy csak számba nem vehető adagban léteznek. Mi még csak a jövő büntető perrendtől várjuk ezen intézményeket, csak* az fogja meghozni, mint Csemegi Károly beszédében előadá, a szóbeliséget mint teljes következetességgel alkalmazott intézményt, csak az a védelem jogosultságát, csak az végre a vádrendszert. De a mikor még csak