Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/12 / 5. szám - A hetedik jogászgyülés tárgyalásai

376 szerezni azon indítványának, hogy az első fokú Ítélet ellen a ténykérdésben is helye legyen a felebbezésnek; a másodfokú Ítélet ellen azonban csak a törvény nem helyes alkalmazása miatti semmiségi panasznak. Gsemegi háromszor is felszólalt indítványa mellett, kétszer az osztályban, egyszer a teljes ülésben, mint előadó. Kiváló figyelemmel hallgatták, nem csak azért, mert mint a büntető perrend codificatorától érdekes közléseket vártak a készülőben levő munkáról, hanem mert mint tudóst nagyra becsülik mindazok, kik a tudományos készültséget és éleseszü érvelést méltányolni képesek. Mindkét irányban eleget nyújtott a szónok, hogy a hallgatókat hálás elismerésre bírja. Hogy csak egyet említsünk meg, a véleményezők és az előző szónokok a német literaturán kívül egyébre nem voltak figyelemmel. Csemegi a franczia akadémiában 35 év előtt e kérdésben felmerült előadást és az olasz Cesarini-nek e tárgyra vonatkozó tanulmányát is fejtegetései körébe vonta. Mindazonáltal nagyon tévedne az, a ki a három beszédben a kérdés kimerítő felfejtését, sőt még az is, a ki valamennyi döntő szempont kitűzését keresné. A szónok a kérdés egyik-másik oldalának megvilágosítására szorítkozott és nem is épen a nehezebb részeit választotta; ezeket azután az akadémiai szónoklat egész fényével elárasztotta. Ha például a szónok nyomatékosan formulázza azon aggodalmakat, melyek a felebbezés eltörlése által felkeltetnek, aligha lesz valaki, a kiben azok visszhangra ne találnának. Ha mégis nagy számban vannak azok, a kik a felebbezés eltörlésébe belenyugodnak, ennek oka abban rejlik, mert minden aggódásuk daczára kénytelenek azt felismerni, hogy a felebbezést nem lehet oly módon szervezni, a mely képes volna ezen aggodalmakat eloszlatni. A kik tehát a felebbezésben megbíznak, azoknak nem szabad a felebbezés hiányából keletkező bajok felsorolására szorítkozni, hanem főleg az az ő feladatuk, hogy bebizonyítsák, miszerint a szóbeliség fentartása mellett lehet a felebbezést akként szervezni, hogy a másodfokú bíróságtól megbízhatóbb Ítéletet lehessen rendszerint várni, mint az első fokútól. Erre nézve pedig nagyon tartózkodó mindhárom beszéd. E beszédek tehát érdekes részletek, de épen csak részletek. Kimerítő képét a kérdésnek a szónok nem nyujtá, azt még ezentúl kell várnunk, talán mint a perrend vonatkozó fejezetének indokolását. Csemegi indítványában a mai állapothoz képest roppant haladás rejlik: a szóbeli tárgyalás lehetősége a második instantiában, a harmadik instantiának mellőzése a ténykérdésben, ezek az új büntető perrendnek nagybecsű intézményei lesznek. Es ha meggondoljuk, hogy ezek nem mint a távol jövő vívmányai, hanem mint a kormány által megbízott szerkesztő javaslatában felveendő dolgok említtettek fel: könnyen meg-