Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/12 / 5. szám - A hetedik jogászgyülés tárgyalásai

375 a tárgynak alapos ismerőjére és önálló gondolkodó főre vall. A felebbezést a társas bíróságok ítéletei ellen mellözhetönek tartja, ha a semmiségi panasz utján „az Ítélet indokaiban a periratoknál fekvő okmányok vagy birói nyilatkozatok tartalma iránt felhozott adatok és maguk ezen okmányok vagy kihallgatási és ülési jegyzőkönyvek közt fenforgó ellentmondás" orvosolhatónak nyilvánittatik. — Az utolsó vélemény (201 — 216. 1.) Dr. Werner Rudolf jogakadémiai tanár tollából eredt. Elvi alapokon nyugszik és a bő anyagot rendszer zabolázza. A tudós szakember fejtegetései becsesek maradnak, habár kevesen lesznek, kik végeredményéhez hozzájárulnak. Werner megkülönbözteti az o b j e c t i v és s u bj e c t i v tényálladékot és csak az utóbbira vonatkozólag tartja a felebbezést mellözhetönek. Meg vagyunk győződve, hogy jeles tanárunk ezen subtilis distinctio tarthatatlanságát maga is be fogja látni, ha gyakorlati értékesítését szorosabban szemügyre veszi. Ez természetesen mitsem von le dolgozatának értékéből, melynek jelentékeny voltát készségesen elismerjük. A szakosztály vitáiban Dr. Helmbacher Károly, mint előadó és Dr. Friedmann Bernát a felebbezés eltörlése mellett felszólalván, nagyobbára a véleményeikben előadott indokok ismétlésére és kidomboritására szorítkoztak. Körösi Sándor, jogtanár ötletdús beszédében szintén ezekhez csatlakozott szavazatával. Jelentékenységet a vitának Dr. Szegne ö Ignác z, trencséni kir. ügyész és Csemegi Károly, legfőbb itélöszéki tanácselnök előadásai kölcsönöztek. Amaz kiváló szabatossággal fejtegette a felebbezés elejtésének súlyos aggodalmakra okot adó oldalát és előadásával, mely alapos készültségéről, a terjedelmes anyag feletti uralmáról és önálló erős jogászi érveléséről tett tanúságot, az osztály figyelmét mindvégig teljesen lebilincselte. Conclusiója azonban nem volt szerencsés; ugy járt, mint számos előzője az irodalomban, kik a felebbezés eltörlését és megtartását egymással kiengesztelni törekedtek. Megtartaná a felebbezést a ténykérdésben, de csakis a vádlott javára és új tárgyalás alapján. Szembeötlő következetlenség az a feltevés is, hogy az Ítélet felülvizsgálatra szorul, midőn a vádlottat bűnösnek mondja, de felülvizsgálat alá nem vonható, midőn a vádlott felmentetett. Az is előrelátható, hogy ezen rendszer elfogadása által az indokolatlan felmentéseknek utja egyengettetnék. Valamint a vélemények egytől egyig a felebbezés ellen nyilatkoztak, azonképen az osztályban is azok látszottak többségben lenni, a kik a büntető per oly rendezését óhajtották, mely mellett a felebbezés elejtését aggodalom nélkül megengedni lehetett volna. A vita e stádiumában szólalt fel Csemegi Károly, legfőbb itélöszéki tanácselnök és sikerült neki mind a szakosztályban, mind a teljes ülésben többséget 25*