Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - A vád alá helyezés

A vád alá helyezés. MUSKÓ SÁNDOR, szegedi kir. ügyésztől. A magyar büntető törvény megalkotva levén, kétségkívül a legrövidebb ido alatt tárgyalás alá kerül a magyar büntető eljárás is, mely nélkül az anyagi törvényt életbe léptetni nem lehet, s mely az igazságszolgáltatás terén az anyagi jognál nem kisebb fontossággal bir. Idő és alkalomszerű tehát, hogv napirendre jöjjön és napirenden maradjon minden oly kérdés, melynek helyes és a gyakorlati élet igényeihez mért megoldásától az alkotandó törvénynek nem csak tudományos, de gyakorlati értéke is függ, A mostani eljárás alapját képező sárga könyv (az igazságügyminister által lS72-ik,évben javaslatba hozott bűnvádi eljárási szabályok) a VIII. fejezetben foglalt azon intézkedése, mely a vád alá helyezés és az az elleni jogorvoslatok rendszerét állapítja meg, csekély eltéréssel az alsó és felső bíróságok által egyaránt követtetik. Klméletileg igen szép és humánus intézkedés, hogy addig ne állittassék mint vádlott senki a büntető bíró elé, mig eldöntve nincs, hogy van-e elegendő gyanúok ellene s deritett-e ki a vizsgálat elegendő adatokat arra nézve, hogy ezek alapján vádolni s valószínűleg elitélni is lehet. Lássuk tehát, hogy ezen elv a gyakorlati életben miként vert gyökeret, s mérlegeljük, hogy annak mily elönvei, s mily hátrányai vannak ? Az appellabilis vád alá helyezés előnye kétségkívül abban rejlik, hogy nem állíttatik senki vádlottként a fenyítő törvényszék elé addig, mig a felsőbb bíróság által is ki nem mondatott, hogy van annyi bizonyíték ellene, melyek szerint bűnössége s elitéltetése valószínűvé lett; mig azonban ezen előny a vádlottra nézve nagyon kérdéses, addig a közérdekre nézve határozottan káros, mert a felmentetését remélő vádlott érdeke a közérdekkel a büntető per minél gyorsabb befejezésében teljesen megegyez; a magát bűnösnek érző vádlott azonban kivétel nélkül — hacsak vizsgálati fogságban nincs — mindég perének elhúzódására s a büntetésnek minél későbbi bekövetkezésére törekszik ; maga a helyzet indokolja ezt s saját gyakorlatomban is lépésről-lépésre ezt tapasztalom. E szerint az appellabilis vád alá helyezés a bűnösre előnyös, mert ez uton a büntetést s az azzal járó bajokat hosszabb ideig lesz képes kikerülni, sőt remélheti, hogy ha az ellene fenforgó bizonyítékok a vizsgálatban ellene nem teljesen domborodnak ki, ez úton még talán a büntetéstől is menekedhetik; másként áll a kérdés azonban a magát tisztának érző vádlottal szemben; ennek érdeke az, hogy a fenyítő eljárással kapcsolatos bajoktól mielőbb szabaduljon, erre nézve a vád alá Tielvezés nem elönvös,