Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - A vád alá helyezés

mert ha egyszer vád alá helyeztetett, rá van ütve a gyanú bélyege s rajta marad az mindaddig, mig vagy a felsőbb bíróság feloldó határozata, vagy az első biróság felmentő Ítélete azt róla le nem veszi. Az ily vádlott készségesen jelenik meg a végtárgyaláson, mert ezen úton gyorsabban jut alkalomhoz magát a biróság és közvélemény előtt tisztázni, s e mellett a végtárgyalás nyilvánosságának és solemnitásának s a biró felmentő s nyilvánosan kihirdetett Ítéletének sokkal erősebb rehabilitáló hatása van a közönséggel szemben, mint az első biróság által kimondott vád alá helyezést a közönség előtt nem ismert indokokból feloldó felsőbb b-rósági határozatnak; pedig az ily vádlottnak szüksége van az ilynemű elégtételre, mert ha bünvizsgálat alatt állott, sőt talán vizsgálati fogságban is szenvedett, a társadalom azon köreire, melyekben él, bizonyos hideg tartózkodással tekintenek reá mindaddig, mig teljesen minden gyanútól megtisztulva s rehabilitálva nincs. A befejezett vizsgálat felett hozott vád alá helyezési határozat nem lévén döntő határozat, hanem csak oly intézkedés, melynek czélja a felekkel szemben közvetlenül mérlegelni végtárgyalás utján a bünvizsgálat adatait, s ily úton állapítani meg a bűnt, bűnöst és büntetést: alig lehet indokolt oly intézkedés, mely lehetővé teszi, hogy az első fokú bíróságnak ezen a valóságnak kiderítésére irányzott törekvése a felsőbb biróság által akadályoztassék; mert a végtárgyaláson a biróság a feleket, tanúkat, szakértőket stb, újra kihallgatja, a vallomásaikban mutatkozó homályos és kétes helyeket felderíti, a tanúkat megesketted s igy az iránt, hogy a vizsgálat adatai mily értékkel birnak, magának teljes és tiszta meggyőződést szerez. Ezen eljárás nélkül a vizsgálat adatai sok esetben annyira ingatagok, hogv azok alapján az első biróság által kimondott vád alá helyezési végzést feloldani s ez által a vádlott ellen folyamatban levő büntető eljárást biztos bírói meggyőződéssel végkép megszüntetni alig lehet; mert a gyakorlati élet azt mutatja, hogy a vizsgálat adatai gyakran változnak a végtárgyalás alatt, hogy mentő tanúk a közvetlenség, nyilvánosság és eskü hatása alatt terhelőkké válnak, sőt megesett az is, hogy panaszos és vádlott szerepet cseréltek s a panaszosból lett vádlott és vádlottból lett a panaszos. A büntető eljárásban a vádlottak, illetve bűntársak sorsa egymáshoz van fűződve annyira, hogy egy bünvizsgálatban szereplő egyének ügye együttesen intézendő el, s egv ítéletben oldandó meg; ebből aztán a gyakorlati életben az következik, hogy mig egyik vádlott a vád alá helyezés lelebbezésénél a büntető eljárás késleltetésére törekszik, másik, kinek a gyors eljárás állna érdekében, huzamos ideig nem kaphat Ítéletet; ebből aztán a károk és költségek fedezésére lefoglalt tárgyak pusztulása és elértéktelenedése és ezenfelül sok esetben egyes személyek iránti igazságtalanság származik. Felvilágosításul álljon itt egy pár az életből merített példa. Három ember, köztük N. nyilvános tisztviselő fenyítő vizsgálat alá került. A tisztviselő a törvény értelmében hivatalától felfüggesztetett, a másik kettő azonban szabadlábon lévén, rendes foglalkozásukat háboritlanul űzték. N. tisztviselő ellen vannak ugyan gyanuokok, de ártatlanságát vitatja folyvást és sürgeti a végtárgyalást, melytől felmentetését reméli;