Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - Döntvényeink kritikai fejtegetése

5G ptrs 288. §-a szerint felebbezett részen kívül minden pontjaiban jogerőre emelkedett. Ezek után tehát az Ítéletnek egyik nem felebbezett pontjában tartalmazott eskü letételét a ptrs 239. §-ához képest az elsobirósági itélet kihirdetésétől véve, 15 nap alatt, azaz 1872. sept. 25-én lett volna köteles felperes kérelmezni; ellenben a kir. táblai ítéletnek 1873. május 7-én lett kihirdetése alkalmával azt már nem tehette, miután az elsobirósági ítéletet az eskü letételét elrendelő részében a kir. tábla kifejezetten érintetlenül hagyta. Ennélfogva az elkésetten benyújtott eskületételi kérvény vissza lett volna utasítandó. (1873. sep. 23-án 10202. sz. a. kelt határozat. Döntvénytár X, kötet 719. sz.) Ugyanily értelemben határozott a kir. semmitöszék. és pedig rendes perben, 1878. okt. 8-án 16376. sz. a. A kir. semmitöszék tehát a ptrs 288. §-át az esküre való jelentkezés határidejének kiszabásánál is figyelembe veszi. Azért, mert ezen §. szerint a nem felebbezett pontokra nézve az itélet a felebbezési határidő lejártával jogerejűvé válik, és mert a 239. §. szerint az eskü letételére az Ítéletnek jogerejüvé válta utáni 15 nap1 alatt kell határidőt kérni; ezen 15 nap a felebbezési idő lejártától számítandó azon esetben, midőn az itélet az esküt tartalmazó pontjára nézve nem, de egyéb pontjai tekintetében felebbeztetett. A ptrs szószerinti értelmében helyes lehet a döntvényben felállított szabály. De ptrsunk grammatikai értelme után — fájdalom — igen sok esetben nem indulhatunk, ha csak oly visszás helyzetbe jutni nem akarunk, minőt előidézni a törvényhozónak szándékában nem lehetett*). A következőkben megkísértem annak bizonyítását, hogy a közlött döntvény téves, és hogy az esküre való jelentkezésnek határidejét helyesen csak azon naptól lehet számítani, melyen az egész itélet jogerejüvé vált, illetőleg a melyen a harmadbirósági itélet kézbesittetett; habár az Ítéletnek azon *) L. e folyóirat X. k. 238. lapján közzétett értekezésemet : „Több gondol a törvények szerkesztésére \x — A ptrs felületességében felváltva majd „jogerejü", majd „j o g é r v é n y e su határozatot emlit (1SS. 588. §§) ; holott jogerejü az, a mi a jognak erejével bir (rechtsk r a f t i g), jogérvényes pedig, a minek jog szerint érvénye van (rechts g i 11 i g). .logérvénves szerződésről, végrendeletről szólhatunk, és ennek ellentéte a jogilag érvénytelen szerződés vagy végrendelet; de jogérvényes itélet ép oly helytelen megjelölés, mintha a felebbvitellel megtámadott, jogerejüvé még nem vált ítéletet j o g é r v é n y t e 1 e n Ítéletnek neveznök.