Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - Magánjogi felelősség másoknak cselekményei által vagy örizetünk alatt levő dolgok által okozott károkért

4S lélekjelenlét hiánya, avagy valamely, a munkaadótól független személynek vétsége sodorta a munkást bajba. Az első esetben a gyáros tartozik a munkásnak kárát pótolni, a másodikban természetesen minden felelősségtől ment. Azonban egy utómondat alakjában a sántitó hirnökis előbaktat. Szerzőnket ugyanis saját felelete nem elégíti ki teljesen ; azon töprenkedik tehát, váljon nemlehetne a munkáson az utóbbi esetekben is olykép segíteni, hogy neki a code 2000. cz. alapján, mint megbízottnak tulajdonítanánk kárpótlási igényt. Az említett czikk ugyanis a megbízóval minden kárt megtéríttet, mely a megbízottat a mandátum teljesítésénél érte a nélkül, hogy mint a római jogászok helyes tapintattal tették11; megkülönböztetné, váljon a mandatarius a megbízás kivitele folytán (azaz közvetlenül vagy közvetve a megbízó hibájából) avagy csak a kivitel a 1 ka 1 má val károsult. Nem akarok itt annak taglalásába bocsátkozni, mennyire igazolt a code-nak idézett általánosító rendelkezése: bizonyos azonban, hogy a megbízás lényegének teljes félreismerése nélkül lehetetlen a munkásnak viszonyát a gyároshoz amannak elve szerint megítélni: a megbízás bizalmi viszony, középen áll tisztán szívességi és üzleti viszony közt, mihez képest a code (2003 cz.) szerint is nem csak a felek egyikének halála folytán megszűnik, hanem tetszés szerinti visszahívás és felmondás utján felbontható. Azonban szerzőnk annyira beleélte magát azon gondolatba, miszerint a károsultak okvetlenül kárpótolandók, hogy buzgalmában ismételten, úgy itt is megfeledkezik a kártérítési kötelezettségnek saját maga által tanított feltételezéseiről. II. Szerző által ezen fejezet végen tárgyalt, nézetem szerint hasonlókép nem ezen összefüggésbe tartozó második kérdés a következő : t a r t o z i k-e az uraság a cselé d j e á Ital az ö (m u n k a a d ó) nevében hitelre vásárolt árúkat megfizetni vagy sem? Az én felfogásom szerint a kérdés csak ugy fejthető meg helyesen, ha kutatjuk, váljon az eladó az össze rü esetben jogosan feltételezhette vagy sem, hogy a cseléd u r a s á g a részéről felhatalmazva van nevébenakérdéses bevásárlást tenni. Kárát ugyan ") Lásd pl. a 1. 2(5. §. fi. és 7. mandati (17. 1.)