Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - Magánjogi felelősség másoknak cselekményei által vagy örizetünk alatt levő dolgok által okozott károkért

í-0 is közvetlenül nem a cseléd okozta, hanem maga, midőn az árúkat egy oly személynek kiszolgáltatta, ki a szerződésből meghatalmazás hiányában mást nem kötelezhetett, maga pedig nem képes az időközben elköltött vagy elidegenitett árú értékét megtéríteni. Az eladó az árú kiszolgáltatásával vagy vigyázatlanságot követett el (mindenesetre könyelmüséggel fogjuk vádolni, ha a cselédnek drága szöveteket, ékszert stb. engedett át hitelbe, de még akkor, ha azt közönséges portékákkal, füszerárúkkal stb. tette, a nélkül, hogy az uraság részéről arra közvetlenül vagy közvetve felszólittatott volna), vagy pedig alapos oka volt a bevásárló cselédet kellően meghatalmazott képviselőnek tartani; én természetesen csak az utóbbi esetben ismerném el bárminemű követelését a cseléd ura ellenében. Szerzőnk a munkaadót sommásan a vételár megfizetésére kötelezi, mert ugv mond a cselédnek tette, „se rattache évidemment a l'exercice de ses íonctions" ; — váljon a házi szolgának, kocsisnak vagy egyéb cselédségnek (Kuhdirne, Stallknecht, Hausknecht,) talán szintén szolgálati teendőihez tartozik a bevásárlás? Azonban maga is szükségesnek találja a felállított nagyon merész tételt nyomban megszorítani: „feltéveazonban,úgymond,hogy a kereskedő maga nem követett el vigyázatlanságot, hogy pl. oly cselédnekadott volna hitelbe árúkat, kinek urasága személyesen avagv készfizetés mellett szokott bevásárolni, avagy oly árúk forognak szóban, melyeknek beszerzése nem szokott cselédre bízatni, illetve oly cseléd fordult meg a kereskedőnél, kinek rendes munkaköre nem terjed ki bevásárlásokra". így szerzőnknek előadása szerint is végre szintén csak azon esetek maradnak vissza, melyekben az uraság hitelbe és pedig ezen cseléde, illetve ily fajta cselédei által szokott bevásárolni, azon esetek tehát, melyekben, mint fönn mondtam, a kereskedőnek alapos oka volt a cselédet a bevásárlásra és adósságcsinálásra meghatalmazottnak tekinteni. Az ötödik fejezetnél sokkal jobban sikerültek a következők, melyekben szerzőnk a receptum nautarum cauponum stb. elveit a modern forgalmi életre alkalmazva fejtegeti: VI. fej. A vendéglős felelőssége. (Responsabilité de l'aubergiste.) (163—187. 1.) VII. fej. A fuvarosok stb. felelőssége. (Responsabilité du voiturier par térre et par eau et du capitaine de navire.l (187 -233. 1.) MAGYAR IGAZSÁGÜG1. 187P. XI. 1. 4