Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - Magánjogi felelősség másoknak cselekményei által vagy örizetünk alatt levő dolgok által okozott károkért

43 házi tanítóra stb.) kényszerült hagyni. Másrészt ha kiterjesztő magyarázat folytán megengedhetőnek találta az 1384cz.-ben körülirt szigorú felelősségnek az ott meg nem nevezett gyámokat és gyámtársakat is alávetni, a következetesség csakugyan azt kívánta volna, hogy ugyanazon mértéket egyéb hasonló helyzetben levő személyekre (pl. rokonokra, kik a kiskorú gyermekek nevelésével megbízva vannak) alkalmazza, és hogy azon felelősséget kivált azon esetekre is kiterjessze, melyekben a társadalomnak veszélyeztetett érdekei kettős szigor alkalmazását csakugyan parancsolólag követelik, úgyhogy ezen szempontból pl. a szülőket egy általok őrzött elmebeteg nagykorú gyermekért is, az egyik hitestársat a nála házi ápolásban levő másik hitestársért, tébolydák igazgatóit gondjaikra bizott elmebetegekért az 1384. cz. szerinti felelősséggel kellett volna terhelnie. V. fej. A munkaadó és az ur felelőssége munkásaik és szolgáik cselekményeiért. (Responsabilité des commettants á raison des faits de leurs préposés et des maitres á raison des faits de leurs domestiques.) (i 16—163. 1.) Miután szerzőnk a közönséges jogirodalmának tanaiban csak kevés tájékozottsággal bir, nem tudja megkülönböztetni a meghatalmazást és megbízást, illetve valamely személynek alkalmazását szolgálatunkban képviseleti jogosultsággal meg a nélkül; ennél fogva azt sem sejti, hogy az egyik és másik osztályba tartozó személyekért való felelősség lényegre és alapra nézve korántsem azonos. A munkaadónak felelősségét általánosan annak tulajdon hibájára alapítja, „ö választotta embereit," úgymond „ő tartozott volna felettök éberebb felügyeletet gyakorolni." Mellesleg megjegyzi, érintetlenül hagyva megint az említett megkülönböztetést, hogy a munkaadót már azért is terheli felelősség, mert midőn egy személyt szolgálatába vett, hallgatag ő kezességet is vállalt érte a közönség irányában. Mindkét tétel valót és tévesét tartalmaz. Mint tudjuk, a munkaadó állandó képviseletre meghatalmazott emberért (institor) első sorban a közönséggel szemben közvetve kifejezett szavatossági ígéretéből felelős6) és azért valakinek institora által károsított fél a főnök ellenében emelt ű) A kérdés tüzetes tárgyalása iránt utalok fönn idézett értekezésemre, jelesül a M. I. IV. k. 224. s kv. 1.