Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - Magánjogi felelősség másoknak cselekményei által vagy örizetünk alatt levő dolgok által okozott károkért

4-2 ép annyi esetben mások is csábíthatták az ifjút ama jogsértésre; arra valamely tanítónak stb. hanyagsága vagy akármely véletlen is szolgáltathatott alkalmat és ingert; a szülők teljesen hibátlanok, és talán még sem képesek a gyermeknek minden lépéséről számot adni „ártatlanságukat formailag bizonyossá tenni." A code-nak szabványa tehát, mely a szülőket, tanítókat serdülő vagy már serdült, csak még nem teljes korú magzatjaik, tanítványaik minden sérelmes tette körül hasonlókép hibásaknak vélelmezi, önkényes feltevésen alapul, egyoldalú méltányosságnak, tehát ál-méltányosságnak sugallatja, mire e helyütt nincs is oly égető szükség, miután a sértettnek a gyermekek haladó korával mindinkább erősbödő kilátása van, hogy ezeknek önálló vagyonában, szerzeményében kielégítési alapot nyer, míg másrészt a felelősséggel terheltek irányában ezen méltányossági szabály, mely a kártérítési tan sarkalatos elvét megtagadja, súlyos igazságtalanságnak tűnik fel. Mindez elkerülte a Franczia törvényhozónak figyelmét, midőn a szóban levő szabályt egész általánosságában felállította; nem különben szerzőnkét, ki azt hallgatag jóváhagyja és birálat nélkül fejtegeti. Azonban, hogy igazságosak legyünk Sourdat iránt, el kell ismernünk, hogy mint előadásából kitetszik, előtte mint vezércsillag még is mindig azon eszme lebeg, (olykor persze nagyon elhomályosítva), hogy a nevelés, és felügyelés kötelességének elhanyagolása, tehát önönhibájuk képezi azon egyedüli okot, mely miatt a szülök, tanítók stb. kárpótlással tartoznak. Ezen eszme egyrészt arra indítja, hogy hasonló feltétek mellett a gyámot is ugyanazon felelősséggel terheli, mint a szülőket (1. fönn); másrészt, hogy bizonyos körülmények között a terhet még az apa éltében ennek vállairól az anyáéira teszi át (1. fönn). Mindamellett nem érzi a roppant méltánytalanságot, mely a code 1384 cz. rendelkezésében rejlik; különben a szabadabb értelmezés utján, melyre már is rálépett, tovább haladva, okvetlenül oda kellett vala eljutnia, hogy az atyát mindazon esetekben is fel oldja a szigorúbb felelősség alól (mint a csecsemőktől eredő károsításoknál tette) és csak a közvetlenül reá bizonyítandó vétségért, pl. culpa in eligendoért lakoltassa, ha hivatása által házától, vagy csak gyermekeitől távol tartva, ezeknek nevelését kizárólag az anyára vagy más megbízható személyre (valamely női rokonra, kipróbált