Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - Magánjogi felelősség másoknak cselekményei által vagy örizetünk alatt levő dolgok által okozott károkért

hogy egy más által (jelesül az ő meghatalmazottja, institor, praepositus által) a neki kijelölt hatáskörön belül végzendő minden cselekményért jót áll; ezen jótállási igéretről Sourdat maga is megemlékszik, de nem e helyütt, hanem csak az 5. fejezetben, midőn a munkaadó felelősségét munkásainak vétségeiért fejtegeti. E felelősség, úgymond szerzőnk, mindig feltételezi tehát, hogy a tettes és a felelősséggel terhelt között már az illető tett idejében bizonyos viszony fennállott legyen; azért meg kell azt különböztetni mindazon esetektől, melyekben valakire más, de irányában teljesen idegen személy bűntényének következményei háramlanak (pl. a pénztár-őrre a pénztár kirablásából eredt kár, ha kötelességének lelkiismeretes teljesitése által a bűntényt meghiusithatta volna), mind a kezeseknek kötelezettségétől, valamint az eladó, bérbeadó stb. által szerződésileg elvállalt jótállástól, és az egyetemleges tartozástól. Szerzőnk természetesen nem titkolja el, hogy a code civilnek idevágó szabványai az általa felállitott vezérelvnek nem felelnek meg tökéletesen; sőt hogy jelesül az 1384. cz. attól nem kis mértékben eltér, midőn a munkaadókat, munkásaik, cselédjeik stb. által a nekik kijelölt hatáskörön belől elkövetett kárositó cselekményekért, föltétlenül kötelezi kártéritésre, a szülőket, tanitókat, mesterembereket pedig csak azon föltétel alatt oldja fel a felügyeletök alatt levő kiskorú gyermekeik, növendékeik, tanonczaik jogsértő tetteiért való felelősségtől, ha igazolni képesek, hogy őket magukat ama tett körül a legkisebb hiba sem terheli, midőn tehát jogi vélelmet állit fel az ő vétségökről, melynek megerőtlenitése, mint alant látandjuk, oly nehéz, hogy a rendelkezésnek a szülőkre stb. vonatkozó része, szintén igen közel jár azoknak feltétlen kártérítési kötelezéséhez. Szerzőnk tehát annak, hogy hazai törvénye a felelőségnek általa keresett és talált alapgondolatától tetemesen eltér, teljes tudatában van; elmulasztja azonban ezen feltünő eltérésnek törvényhozási okát fürkészni; még annál kevésbé érzi magát arra indíttatva, hogy a code illető szabványait elfogulatlan tárgyilagos birálatnak alávesse. Okát ezen mulasztásnak, mely meglepő oly szellemes jogMAGYAR IGAZSÁGÜGY 1879 XI. 1. 33