Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - A dolus és culpa jelentősége a büntetőjogban

^7 ház udvarán pénztárczát talál s elsajátítási czéízattal magához veszi, az úgy a lopásra (ha a pénztárcza a ház tulajdonosáé) mint a jogtalan elsajátításra (ha az talált jószág) nézve dolose cselekszik. Továbbá abból, ha a dolus generális középfajnak tartatnék, mely se nem dolus se nem culpa, következnék, hogy a dolo generáli elkövetett sértés, melynél habár csak in genere is ölési czélzat forgott fönn, csekélyebb mértékben volna beszámítandó, mint ha az dolo determinato és exclusivo követtetnék el. Végre ha a dolus generális sem nem dolus, sem nem culpa, mért neveztetik ez még is dolusnak, mért nem nevezik el azt saját nevén? — már ez is bizonyítja, hogy az nem külön faja a bűnösségnek, hanem csak a dolusnak egy esete, mely a culpával határos. Ugyanezt kell mondanunk az impetusr a nézve is. mely alatt azon eset értendő, midőn az indulatosságban cselekvő rögtön és meggondolás nélkül szándékosan sértést követ cl. s oly súlyos eredményt létesít, melyre a cselekvés rögtönösségénél fogva csak általánosságban, de különösen nem reflektálhatott. Ha az indulatosság oly fokú, hogy az értelem működését is lehetetlenné teszi, bűnösségről szólni nem lehet; itt tehát csak oly indulatosságrol lehet és van szó, melv az értelmi erő működését, a belátást nem zárja ki. Ez utóbbi esetben ha azt mondjuk, hogy félig-meddig dolus és féligmeddig culpa létezik, ez elismerés inkább a dolus és culpa találkozásának esetét involválja (culpa dolo determinata) s az Impetust mint ilyent tünteti föl, nem pedig mint középfajt. Ha pedig azt mondjuk, sem dolus, sem culpa nem létezik az impetusban, s így az a kettő közt álló középfajt képez, helytelenül fogjuk föl s ítéljük meg a dolgot, mert az impetus esetében is, a mennyiben beszámításról lehet szólni, azon alternatíva előtt állunk: vagy tudva akarta az illető a létrehozott eredménvt, vagy nem ? első esetben dolus, utóbbi esetben culpa forogna fönn ; azonban az impetust közönségesen csak az első eset értelmében szokás venni s igy az mindig a dolusnak egyik esetét képezi. Hátra van még a luxuriáról szólani, mely szintén középfajnak állíttatott dolus és culpa közt. A luxuria nem egyéb, mint az u. n. tudatos culpa, melynél a lehetőnek előrelátott eredmény nem volt akarva (?); a dolussal közös momen-