Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - A dolus és culpa jelentősége a büntetőjogban

A dolus tehát a tény minőségének tudásával ténylegesitett akarat; a meddig ér az akarat tartalmi tudatossága, addig ér a szándékosság — azontúl csak vagy culpa vagy casus létezik. A culpa a tény minőségének nem tudásával ténylegesitett (gondatlan) akarat, az tehát bizonyos tekintetben a dolus negatióját képezi, azonban nem oly értelemben, mintha a dolus akarat (positiv akarat) a culpa pedig nem akarat (negatív akarat) volna, hanem hogy a mennyiben amaz tudatos, annyiban emez nem tudatos akarat. A bűnösség két fája megegyezik egymással abban, hogy mindkettő akarat (a létesült tény akarata vagy annak előidézésére irányuló akarat), de különbözik abban egymástól, hogy a dolusnál az akarat az akart tény minőségének tudatával jár, a culpánál pedig épen e tudat hiányzik; amannál az értelmi erőnek positiv, emennél negatív magatartása fordul elő s ez minősíti az karatot. Egyelőre ennyi elég a dolus és culpa mint a bűnös akarat különböző fajainak föltüntetésére; azok közelebbi értelmének kifejtését és meghatározását az illető helyen külön fogjuk adni. Itt befejezésül csak még egy kérdéssel kell foglalkoznunk, és ez : csak e két faja van a l ünösségnek, vagy van-e még több is? E kérdés itt annyival kevésbé mellőzhető, mivel voltak némelyek, kik nem elégedve meg a dolus és culpa különbségével, még ezek közt középfajokat is állítottak föl. E középfajok volnának: a dolus indeterminatus vagy máskép generális (Krug); az impetus és luxuria (Köstlin). Azonban ha a dolus és culpa közti különbséget szem előtt tartva e fogalmakat helyes szempontból fogjuk föl, azokat középfajoknak el nem ismerhetjük, mert azok vagy a dolus vagy a culpa körébe tartoznak. Ugyanis a mi a dolus generálist illeti, mely alatt Krug azon esetet érti, midőn valakinek tudatos akarata oly általános sértésre (genus) irányul, mely fogalmilag több speciális bűncselekmény tényálladékát átfoglalja, ha helyesen Ítéljük meg, tulajdonkép nem egyéb mint dolus, mert a ki a genust tudva akarja, az tudva akarja azon egyes fajokat is, melyeket ama genus magában foglal. A ki bosszúból pisztolyt ragad és ellenségére elsüti, az úgy a testi sértés mint az ölés előidézésére el van határozva, tehát akármelyik eredmény létesüljön, az szándékolva van, a dolus az ölést is átfoglalja. A ki idegen