Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - A dolus és culpa jelentősége a büntetőjogban

23 á o la ti akarat, akkor lényeges tévedés esetén miként lehet azt, a mi tényleg létrehozva Ion, s akarat ellen vagy akarat nélkül létesült, beszámítani ? Ha pedig az ekkép létesült tényt mégis, ha nem is dolusul, de culpául beszámítjuk, ezzel tényleg elismerjük azt, hogy a büntethető tény akaratból származott, s akkor ez lesz az akarat, nem pedig a gondolatban levő, a miként úgy is van. A bűnösség vagy bűnös akarat fajainak meghatározásánál tehát szintén az akaratnak ezen felfogásából kell kiindulni; mert ha a biró meggyőződött arról, hogy a létező büntethető tény akaratból származott, azon további kérdés merül föl előtte: milyen volt ez akarat? Az akarat minőségét meghatározandó, a biró nem azt fogja kérdezni: akarva volt-e áz öszszerüleg létező tény vagy nem ? (pedig ebben keresik és találják legtöbben a dolus és culpa közti különbséget), mert e kérdés más szóval annyit tesz: akaratból származott-e ama tény vagy nem ? és igy az akarat lételének, causalitásának, nem pedig a causalis akarat minőségének kérdése. Az akarat minősége iránti kérdésnél inkább már föltételeztetik az, hogy a tény akaratból származott, tehát akarva volt. Ebből kitűnik, hogy a bírónak a minőség ismérvét másban kell keresnie, és nem az akaratban, és azt másutt keresheti, mint csak egyedül a bűnös akarat másik elemében, az értelmi erőben viszonyítva ezt az akarathoz mint a létesült tény causalitásához, s másrészt a létesült tényhez, mint az akarat tartalmához. A biró ugyanis azt fogja kérdezni: tudta-e a cselekvő, hogy akarja a tényt és hogy miféle tény az a mit akar? más szavakkal tudta-e, hogy ténylegesitett akaratából az öszszerüleg létező tény származik és ismert-e e tény minőségét, jogi jellegét ? E kérdés igenlése esetében azt fogja mondani a biró: a tettes szándékosan cselekedett; tagadása esetében pedig nem cselekedett szándékosan; ez utóbbi esetben még nem mondhatni, hogy mindig és minden esetben culpa létezik, mert ez attól függ; vájjon a nem tudás gondatlanságból származott-e vagy nem? előbbi esetben culpa, utóbbi esetben casus létezik. Mivel pedig a casus a büntetőjogi felelősség s igy a bűnösség körén kivül fekszik, innen a dolus mellett csak a culpa jöhet mint a bűnösségnek második formája tekintetbe.