Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - A dolus és culpa jelentősége a büntetőjogban

szólani; tekintve azonban önkény te sségét, az kisebbnagyobb fokú lehet, s ennek következtében quantitativ különböztetés alapjául szolgáltat, de qualificáló alapul nem. Találóan mondja B inding erre vonatkozólag: „Da es nur eine Art der Verursachung giebt, der Wille aber nichts anderes istr als die im Menschen liegende Ursache eines Geschehendenr so ergiebt sich evident, das mán nicht auf verschiedene Art wollen kann, dass alsó, wenn die Schuld eine Zerlegung ín Arten erduldet, diese Arten nicht auf eine Verschiedenheit der Willensseite gegründet werden können". Az akarat, mint a külsőleg létesült büntethető tény oktényezője vagy létezik vagy nem létezik, tertium non datur. Ha nem létezik, nincs bűnösség egyátalán, mert az akaratnak negatív magatartása soha sem lesz képes valamely eredményt előidézni; semmiből nem lehet semmi úgy az erkölesi, mint az anyagi világban. Ha tehát az akaratban nem található a bűnösség fajkülonbségének oka, azt másutt, mint az értelem modalitásában nem kereshetjük. De lehet-e azt a jogtalanságra irányuló akaratot kisérö tudás vagy belátás különféleségére építeni ? Némelyek e kérdésben a tudási képességet a létesített ténynyel hozva viszonyba, s a tudást ezzel hasonlítva össze a dolus és culpa közti különbséget ahhoz mérik, a mint a tudás a tény valóságával megegyezik vagy nem? Ha ugyanaz van a tudatban, a mi a tényleges válóságban — dolus, ha más van a tudatban, mint a tényleges valóságban — culpa létezik. Ha e megkülönböztetés, melynél a cselekvény jogellenes charaktere számításba nem jő, helyes volna, úgy dolust ott is kellene constatálni, a hol nincs, s culpát ott sem lehetne létezőnek tekinteni, a hol az valóban fönforog. Például: a szükségvédelemben levő, ki sötétben a jogtalan megtámadó helyett félreismerésből mást öl meg, mert csak igy véli megmenthetönek életét, gyilkosságot, vagy legalább is szándékos emberölést követne el; mig ellenben az indulatosságban cselekvő, ki megfontolás nélkül rögtönösen cselekszik, az általa elkövetett ölésre nézve csak culpáért volna felelős. Ide tartoznak általában a vélt bűncselekmények esetei, úgy szintén az aberrationalis esetek is, melyekben szándékosságról egyátalán szólni nem lehetne.