Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - A dolus és culpa jelentősége a büntetőjogban

Nem közömbös, sőt igen fontos kérdés tehát a crimi­nalistára nézve: vájjon vannak-e a bűnösségnek fajai? hány faja van, melyek azok, s melyek megkülönböztető ismérveik? Vannak irók, a kik részint tudva és szándékosan, részint nem tudva és nem akarva a bűnösségnek csak egy faját ismerik, minek aztán szükségképi következménye az, hogy több fajnak létezését sőt lehetőségét is tagadják. Ide tartoznak különösen azok, kik a culpából is dolust csinálnak, vagy megfordítva a dolust is belevonják a culpába, vagy végre a dolus és culpa közti különbséget csak quantitativ különbségnek nyilvánítják, mi által ama különbség egészen elmosódik, határozatlanná válilc. Ezeknek ellentétét képezik aztán azok, kik a bűnös­ségnek qualitativ különbségeit ismerik ugyan, de a dolussal és culpával nem elégesznek meg, hanem még ezek közt közép­fajokat is állítanak föl. Azon nézettel, mely csak a dolust tartja bűnösségnek., külön culpát pedig nem ismer; vagy megfordítva csak a culpát ismeri el bűnösségnek s a dolust abba olvasztja, — itt annyival inkább fölösleges foglalkozni, mivel az csak partialis nézet, mely úgy a tudomány, mint a törvényhozás és praxis meggyőződésével ellenkezik. Minket itt tehát csak azon* nézet érdekel, mely kettőnél több faját ismeri a bűnösségnek, és az. mely habár csak dolust és culpát ismer is, az ezek közti különbséget csak quantitativnak találja s igy azokat nem tekinti bünösségi fajoknak. Elfogadva azt az elvet, hogy nem minden bűnösség egyenlő, hogy tehát a bűnösségnek különbségei vannak, min­denekelőtt azok ellenében, kik csak mennyiségi különbségeket ismernek, be kell bizonyítanunk azt, hogy bűnösség és bűnös­ség közt qualitativ különbség létezhetik és létezik. Nem lehet tagadni azt, hogy a bűnös akaratnak végső határain belől egész a legintensivebb szándékosságig megszám­lálhatlan különbségei lehetnek, de azért a dolust és culpát quantitativ különbségeknek nem lehet nyilvánítani. Ha a dolus és culpa közt csupán quantitativ különbség léteznék : nem lehetne közöttök semmiféle határvonalat vonni, miután a különbség egé­szen elmosódnék, úgy hogy tulajdonkép nem léteznék több, hanem csak égy faja a bűnösségnek; továbbá az esetben nem lehet átlátni, miért kellene épen csak dolus és culpa közt tenni

Next

/
Thumbnails
Contents